Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

100 pengőforint jövedelemmel valóban rendelkezett. A másik két cenzuskategória -azaz az értelmiségiek, valamint a régi jogon választók és a városi polgárok- adatai azonban mindenképpen bővebb vizsgálódást érdemelnek. A névjegyzékeknek a régi jogon vagy polgárjogon összeírt személyeket tartalmazó adatai több oknál fogva sem állíthatók paritásba az 1840-es években készült nemesi összeírásokkal és polgárlajstromokkal a számszerű pontatlanságokon tűi elsősorban azért, mert belőlük nem lehet következtetni az összeírt nemesek és polgárok vagyoni helyzetére, differenciáltságára. Ezekből az adatokból elsősorban azt érdemes kimutatni, hogy a névjegyzékekben szereplők között mennyi volt a csak hajdani előjogon választójogosultak aránya. A 9 Vas megyei választókerületben a névjegyzékek összesen 3831 nemest, 766 polgárt és 10 nemes-polgárt regisztráltak. Közöttük 3723 nemest és 159 polgárt, azaz összesen 3002 olyan személyt találtunk, akik csak hajdani előjogaik alapján lettek választók 1848-ban. Ez az összeírt személyek 16,53 h-a volt, mely lényegesen meghaladja a Szabad György által országosan 10 h körülire becsült értéket.^ Joggal vetődhet fel, hogy e számottevő eltérés abból adódik vagy adódhat, hogy három vasi választókerületben -1 személy nem számítva- egyetlen többes jogcímmel rendelkező személyt sem írtak össze, s elképzelhető, hogy e három kerületben a csak régi jogukon választók közé vették fel azokat is, akik e mellett más jogcímen is választójogosultak lettek volna. Ez ellen szól az az adat, mely szerint a több 6 választókerületben a csak régi előjogon választók száma még ennél is magasabb volt, s elérte a 18,28 %-ot. Az összeírt nemesek egy külön csoportját kell még külön megemlíteni, mégpedig az iparűző, kereskedő nemesekét. A Vas megyei névjegyzékek 9 ilyen, tehát legalább egy segéddel dolgozó iparos vagy kereskedő nemest rögzítettek. Közöttük 2 szabót, l-l szűcsöt, tímárt, kovácsot, takácsot, molnárt, bérest (!) és kereskedőt találunk. Rátérve az ötödik, az értelmiségi foglalkozású személyeket tartalmazó cenzuskategóriára, nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy megítélésünk szerint ez az adatsor képezi az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés választói névjegyzékeinek egyik legértékesebb és legjobban felhasználható részét, melynek forrásér-