Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

népszámlálási statisztika birtokviszonyokat bemutató adatsoraiból természetes módon hiányoznak a jogi személyek, testületek, közösségek stb. (azaz nem természetes személyek) birtokai. Az 1895. évi felmérés az ország földterületét részletezi ugyan, de nem aszerint, hogy mennyien osztoznak rajta, hanem aszerint: hány és mekkora gazdagságból áll az ország megművelt földterülete, ráadásul e gazdaságok közül is hiányoznak a tisztán legelő és erdő birtokok. Márpedig egy tulajdonosnak több gazdasága is 22 lehet s egy gazdaságon több tulajdonos is osztozhat. A birtokstatisztikák legnagyobb problémáját azonban az elmondottak mellett az jelenti, hogy csak az összesítések (megyei, városi, országos s néhány esetben községi) vannak meg, hiányzik azonban az alapegység: a paraszti háztartás. Ezt a hiányt sajnos utólag sem lehet pótolni, mert a felvételi lapokat általában nem 23 őriztek meg, így csak az akkori kategóriákba csoportosított adatokat tudjuk felhasználni, holott ma már a kategóriákat is másként alkotnánk meg. Az egyes háztartások sajátosságai beolvadnak a kategóriák atlagaiba s az átlag gyakran csak az ellentétes folyamatok eredőjét mutatja, nem magukat a folyamatokat. A bírtokaprózódás mindent elnyelő folyamatában pl. nem mutathatók ki a helyenként érvényesülő ellentétes tendenciák. Mindezek ellenére a falu társadalmának vizsgálatából nem kiküszöbölni kell a statisztikai forrásokat, hanem az alapegységeket is tartalmazó források segítségével kiegészíteni. A birtokmegoszlás vizsgálatában így lesznek a statisztikák mellett elengedhetetlen forássá a kataszteri iratok. Ha a birtokrészleti jegyzőkönyvek mellett a telekkönyvek birtoklapjait illetve teherlapjait is felhasználjuk a kutatás során, éppen azokat az alapegységeket, a paraszti háztartásokat illetve gazdaságokat rekonstruálhatjuk, amelyek a statisztikákban már beolvadnak a községi vagy megyei átlagba. Befejezésül részletesen szólnom kellene a falu lakosságának harmadik nagy kapcsolatrendszeréről: az egyházakhoz fűződő kapcsolatokról. Az egyházközség

ek nemcsak évszázadok óta létező rituális és eszmei közösségek voltak, hanem gazdasági egységek is. A községek lakossága önkéntes vagy kevésbé önkéntes módon pl. egyházi adó fizetője is volt. Az egyházközségek a reformáció óta csak a homogén, egyvallású területeken voltak azonosak a falu-