Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

zott hold volt, amelynek terjedelme 1100 öltől akár 3600-ig is terjedhetett, az átszámítási kulcs ismeretében ezek a birtokmegoszlási adatok összehasonlíthatók a későbbi katasztrális holdakban megadottakkal. A birtokkönyvek adatai általában megfelelnek a valóságos helyzetnek, a felszabadult jobbágy kezén valóságban lévő birtokmennyiséget, tehát az úrbéres szántót, rétet és a remanentiákat is tartalmazzák. A térképek és földkönyvek szükséges hitelesítése a csalásokat minimális körre szorította. Az itt szereplő birtokmegoszlás elégséges alap lehet a tőkés átalakulás kezdetén a falusi paraszttársadalom rétegződésének vizsgálatához is, bár kétségtelen, hogy a társadalmi helyzetet nem egyedül a földbirtok határozza meg. Ha a jobbágyfelszabadítás az utolsó szálakat is elszakította, amelyek a jobbágyokat, a falvak lakóit földesuraikhoz fűzte, ugyanezt nem mondhatjuk el a parasztháztartás és az államhatalom kapcsolatáról. A falusi termelő viszonya az államhatalomhoz, adófizetőként, állampolgárként, fogyasztóként a tőkés viszonyok között a korábbiakhoz képest nem lazult, hanem erősödött. F. kapcsolatrendszer természetesen tükröződik az államhatalmi szervek és testületek által termelt, olykor a bürokratizmus miatt elviselhetetlenül felduzzadt iratanyagban is, amelyet a falusi társadalom kutatásában figyelembe kell venni és fel kell használni. Az államhatalom szempontjából a falusi társadalom tagjai mindenekelőtt adófizetők voltak. Az ún. egyenes adók, legfőképpen a ház- és földadók a vagyonosságot és a jövedelmezőséget figyelembe vették, így a fizetett adók nagyságából következtetni lehet a vagyoni rétegződésre s ebből a társadalmi különbségekre. Az adófőkönyvek és adókivetési lajstromok így a társadalomvizsgálatnak is elsőrendű forrásai lehetnének, ha nemcsak szórványosan maradtak volna az utókorra. Több szerencsével vizsgálhatjuk a korábban már említett kataszteri iratoknak az ún. kataszteri tiszta jövedelemről szóló s az egyes birtokosokra is lebontott kimutatásait. A kataszteri felmérések végső célja a földbirtok illetve a földtulajdonos vagy birtokos adózó képességének meghatározása volt. A földből nyerhető tiszta jövedelmet kellett megállapítani a mérnöki felmérés során, lehetőleg objektív mérce alapján. Ennek a kimutatott tiszta jövedelemnek az 1840. évi törvények szerint 7,5 %-ára, később változó mértékben 18-25 %-ára tartott