Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

úrbéres természetű irtásföldek és szőlők kérdésének rendezése is. A rendezés során különítették el a volt földesurak és volt jobbágyok között korábban közösen használt földeket is az 183236. évi törvények illetve az 1853. évi úrbéri pátens rendelkezéseinek megfelelően. Kimérték és elkülönítették az úrbéresek legelőjét és az egykori faizási jog fejében erdőjét vagy a nádlási jog fejében nádasát. A birtokrendezések közé szokták számítani a kisnemesi, szabad paraszti közösségek közbirtokossági formában használt földjeinek felosztását, illetve az egyes gazdaságok közötti arányok megállapítását is. Külön iratbázis keletkezett akkor is, ha a jobbágyi és földesúri földek segregatiója Celkülönözése) után a jobbágyok a nekik jutó legelőt vagy erdőt nem közösen kívánták használni s minden résztulajdonos illetőségét kimérték. Különösen az Alföldön volt gyakori a legelők felosztása amivel rendszerint feltörésük is együtt járt. A zsellérek legelőilletményéből a kiosztás és feltörés révén számtalan törpebirtok született, ez is magyarázza a magyarországi birtokstruktúrában a századforduló táján már óriásira duzzadó törpebirtokok számát. Végül a birtokrendezések során a települések jelentős hányadában tagosítás is történt, azaz az egy birtokos tulajdonában lévő, de a helység határában szétszórtan fekvő birtokdarabokat egy, vagy néhány tagba vonták össze. A birtokrendezési eljárások során rendszerint két térkép és két földkönyv készült. Az egyik a rendezés előtti, a másik a rendezés utáni állapotot mutatta. Az ún. "sorozati" földkönyvekben az úrbéres földeket kimérő mérnök dűlőnként, a térképi számok sorrendjében sorolta fel a parcellákat és jegyezte fel a parcella birtokosának nevét. A "kivonati" könyvben birtokosonként szerepeltek a parcellák, rendszerint összesítve is az egy birtokos kezén lévő "földrészleteket". A birtokrendezések nem terjedtek ki a szőlőhegyekre, mert a szőlőkre más jogszabályok voltak érvényesek, mint a faluhatár egyéb részeire. Ennek ellenére a kivonati földkönyvek megközelítően valósághűen tükrözték a jobbágyfelszabadítás utáni falu földbirtokmegoszlását, hiszen a szőlők kivételével az egész faluhatárt felölelték. Rendszerint a szőlőbirtokosokról is készült valamiféle jegyzék, amely feltüntette a szőlők terjedelmét; így a teljes birtokmegoszlás, nem nagy fáradtsággal, megállapítható. Bár a mértékegység az ún. osztályo-