Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

ló ere s ráadásul a legtöbb gyűjteménynek nem erőssége a földraj­zi névanyag történeti rétegeinek szétválasztása s egy sebtében adott utcanév olyan elemzést kap, mint egy több évszázados dülő­9 név. A földrajzi nevek elemzésében a történész nem elégedhet meg a paraszti emlékezet bizonyságtételével, nemcsak azért, mert az emlékezetből természetes módon sok minden kihullik, hanem azért sem, mert az ún. népetimológiák jórésze falusi írástudók vagy félírástudók találmánya, ami a népoktatás csatornáin keresz­tül jutott el szélesebb falusi tömegekhez. Az általunk vizsgált korszak településtörténeti forrásai közül nem hagyhatók figyelmen kívül a határtérképek , ezek közül is a legfontosabb az 1853-ban kezdődő, de évtizedekig elhúzódó II. kataszteri felmérés minden településre kiterjedő anyaga. A Föld­mérési Felügyelőségek iratanyagai között a legtöbb esetben e szí­nes kataszteri térképek is megtalálhatók, segítségükkel nemcsak a határ dülőbeosztása, a dűlők és határrészek elnevezése vizsgál­ható, de a művelődési ágak szerinti megoszlás is. A kataszteri térképek mellett az 1848 utáni időszakban tömegével készültek másfélék is, amelyek természetesen ugyanolyan becses forrásai a kutatásnak, mint az előbb említettek. A kataszteri térképek mel­lékletei közül most csak a jövedelemszámításokra legyen szabad hivatkoznom, amelyekben a föld hozadékát becsülték meg a földmé­rők 12 év átlagtermése alapján. A felmérés megbízhatóságát az minősíti, hogy ezek az aranykorona értékek máig is a legvalósab­ban mutatják a talajminőség különbségeit Magyarország települé­sein. A határ változásairól hű képet adnak azok a földmérési felvéte­lek és térképek, amelyek a Duna, Tisza és mellékfolyóik szabályo­zása során keletkeztek. A különféle szabályozási társulatok irat és térképanyaga nagy tömegben maradt az utókorra, felhasználásuk annak ellenére sem mondható kielégítőnek, hogy a megyei levéltá­rak mellett központi levéltár is született anyaguk gyűjtésére és - . , 10 őrzésére. Az organikus egységként vizsgálandó faluban a gazdálkodás szín­terének tekinthető határ állapotának bemutatásához máig is elen­gedhetetlen a Pesthy Frigyes céltkitűzése szerinti, az ország minden településére kiterjedő, jórészt máig is kéziratban lévő helynév gyűjtés. 1864-ben a Helytartótanács minden magyarországi

Next

/
Thumbnails
Contents