Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

volt az oka, amit aztán a könyvelés legalján a gazdatiszt megfelelő jegyzéssel látott el. Hogy mekkora volt az igény az árvapénztári tőkére, azt mutatja, hogy néha még túlhitelezés is történt, amit a gyéren csörgedező szakirodalom is alátámaszt. A kamatok fizetése alapvető kötelessége volt az adósnak, mivel ebből fedezték az árva neveltetését. A jegyzőkönyvek pontosan feltüntetik, hogy a kamatok fizetése mikor történt; ez utalhat a mezőgazdasági termelés szezonális piaci tranzakcióira. A rendszeres kamatfizetés kötelezővé tételére elég volt annyi, hogy mindenki tudta: hitelkérő sok van, de az árvapénztár készpénzállománya az elhalt emberek vagyonának függvénye. A kamatjövedelem felhasználásai is kiderül a jegyzőkönyvekből. A hat százalékből egy százalékot fordíthattak a gyámok, nevelők ruhára, élelemre, iskoláztatásra, stb.; a fenn;maradő 5 százalékot viszont a kapitális növelésére kellett fordítani. Valószínűleg ez nem "atyai jóindulat" volt a földesuraságok részéről, sokkal inkább a nagyon is érezhető, a piaci árak meredek emelkedéséből a történész számára is megfigyelhető infláció elleni védekezés. A tőkenövekményt aztán pontosan számon tartották. A jegyzőkönyv legvégén természetesen pontos elszámolás található az árvák vagyonáról, feltüntetve a növekményt, a kiadást, az új hiteligényt. A jegyzőkönyvek szabatos vezetése, az időről időre visszatérő ellenőrzés azt mutatja, hogy a jövedelmeit pontosan számontartó uradalom komolyan vette a feudális kölcsönösségből rá osztatott, s a törvények által szentesített kötelezettségeit. Hogy ez mennyire így van, arra legyen elég egy példa. Az 1860-as években a már többször emlegetett vrászlói uradalomban pörösködés indult, mert egy árva vagyonát olyan személynek adták ki, aki tönkrement. A hosszú vizsgálat megállapította, hogy az egészért a tiszttartó a felelős, mivel nem vizsgálta meg a kölcsön kiadása előtt az illető személy vagyoni helyzetét, pedig az már akkor is el volt adósodva. Az árva által követelt vagyont az 12 addigra már régen meghalt tiszttartó élő utódain hajtották be. A jegyzőkönyveken túl a források másik csoportja az ún. kiegészítő anyag. Ennek óriási többsége egyszerű carta bianca, vagyis kötelezvény, adóslevél; gyakorlatilag ugyanolyan jellegű, mint a nemesi betáblázásoknál, csak éppen rövidebb. Sajnos ezek a források nem tartalmaznak olyan gazdag anyagot a kutató számára, mint