Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

a jegyzőkönyvek. Az egyik legérdekesebb kérdés pont az lenne, hogy mire kéri a kölcsönt az illető. (Vagy esetleg mire fogja felhasználni). Sajnos erre nagyon ritkán derül fény. Megjegyezzük, hogy a művelődéstörténészek számára nagyon fontos lehet ezen nyugták garmadája: statisztikai információkkal szolgálhat az írásbeliségről. Az iratok rendezése, raktározása általában az uradalmi tiszttartó, vagy ahol volt, az uradalmi levéltáros feladata volt, az ellenőrzést rendszerint a bonórum director látta el. Hogy mennyire alaposan és pontosan vezették (részletes elenchusokkal) az uradalmi levéltárakat, azt minden kutató tudhatja. Kellett is ez, hiszen a rendkívül bonyolult feudális jogban csakis így lehetett bizonyítani, ha arra került sor. A szűkebb értelemben vett árvapénztári források mellett szólnunk kell egyéb, a komplexebb társadalomtörténeti elemzésekhez szükséges, tárgyalt forrástípusunk szemszögéből kiegészítő jellegű forrásokról is. E kiegészítő kútfőknek a használata mélyebb bepillantást enged az úrbéres és nem-úrbéres háztartások gazdasági életébe. (Ezeket a komplementer forrásokat részben már említettük: hagyatéki leltárak, különböző conscriptiók, községbírói számadások, gazdatiszti jelentések, anyakönyvek, stb.) Az eddigiekből is kiviláglik, hogy a komplex elemzés legjobb keretének (legalábbis a Dunántúlon) a nagybirtok-anyagot tartjuk, ha a 19. század első felére vonatkozó társadalomtörténeti vizsgálatról van szó. Az árvapénztári anyagok komplex elemzéséből megtudhatjuk, hogy mi volt a szerepe a tradicionális falusi közösségekben a pénznek, hogy a modern, alapvetően a tőkés gazdálkodás elemzésére alkalmas közgazdasági fogalmak használhatók-e egyáltalán erre a korszakra, hogy mi lehetett a szerepe, funkciója a hiteleknek a hagyományos agrárközösségek bomlásában, s hogy a "nagy hal megeszi a kis halat" történeti folyamat egyszerű árutermelés esetén mennyire érvényes. Mindez természetesen mikroszintű mélyfúrásszerű vizsgálatok tömkelegét igényli, ami ugyan az általánosítást ki nem zárja, de rendkívül megnehezíti. S nem utolsósorban lehetőség nyílhat interdiszciplináris közelítési módszerek alkalmazására; meggyőződésünk, hogy ma már egyedül ez lehet az "üdvözítő" módszer. Dolgozatunk végén még valamiről szólnunk kell, s ez a nemzet-