Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

lási lehetőséget ad a történész számára. Megfigyeléseink szerint a Dél-Dunántúlon egy-egy árva vagyonából 8-12 ember kapott köl­csönt. Fény derülhet arra is, hogy mennyiben kap ill. kér köl­csönt az árva felnőtt -távolabbi- rokonsága, mennyire erősek az ilyen kapcsolatok ebben az időben? A lakóhely problémáját fen­tebb már érintettük, most csak annyit hangsúlyozunk, hogy a nagy­birtokok keretén kívül élő személy csak különleges garanciák ese­tén kaphatott pénzt, mivel a behajthatóságot másképpen nem lehe­tett biztosítani. > A személyekre vonatkozó információkon kívül az árvapénztári jegyzőkönyv közli a hitel nagyságát. Kiemeljük, hogy ennek az adatsornak a részletezése az egész feudális társadalom gazdasági struktúrája szempontjából alapvető információként szolgál. A dol­gozó tömegek számára létkérdés volt a pénzbevétel, hiszen szám­talan szolgáltatásukat ill. fogyasztásuk egy részét csakis így rendezhették ill. biztosíthatták. Ennek megfelelően a dél-dunán­túli nagybirtokok népessége rendszeresen vett fel kisebb-nagyobb összegeket. Különösen nagy a jelentősége ennek a reformkori Ma­gyarországon a mezőgazdasági konjunktúra idején, amikor a nyu­gat-magyarországi piacorientált nagybirtokokon addig soha nem lá­tott lehetőség nyílt jövedelemszerzésre, s ebből nyílván a falu­si népesség egy része is hasznot húzott. Az egy családfőre eső hitel nagyságáról nehéz átlagot mondani, hiszen ez uradalmanként más és más. Sokkal gyümölcsözőbb lehet a történész számára ennek az adatcsoportnak a fentebb már emlegetett társadalmi csoportok­kal való együttes vizsgálata, hiszen a társadalmi típusok most konkrét gazdasági adatokkal "keresztezhetők" . Az árvapénztári jegyzőkönyv magában foglalja még a 6 %-os ka­mat feltüntetését (ezt a percentet a 19. század első felében tör­vény írta elő). Előfordult ugyan, hogy ennél magasabb kamatra ad­tak ki pénzt, de ez eléggé esetleges jelenség az általunk átvizs­gált levéltári forrásokban. A kamat megjelölése után a könyvelés jobb oldalán feltüntették az esetleges visszafizetéseket is, de ez sem általános, ugyanis az árvapénztári hitelek általában hosszú lejáratúak voltak, aminek csak az évi kamatait kellett rendszeresen beszolgáltatni. Pl. a Somogy megyei vrászlói urada­lomban 10-12 évet is elért egy-egy kölcsön időtartama. 11 Ha visszafizetés történt, annak inkább az árva nagykorúvá válása

Next

/
Thumbnails
Contents