Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

Apátfalván voltak szőlők. A felsorolt adatok alapján a királyi biztos elnökletével a kiküldöttek és a megbízottak megállapították, hogy a szántóra nézve hány minőségi osztályra van szükség. A megye e helységeit az I. osztályba sorolták, mondván, valamennyinek egyformán a legjobb minőségű a szántója. A megyegyűlés tudomásul vette a megállapítást és a helytartótanács elé terjesztette, javasolva, hogy 36 hold legyen a szántó az első osztályban és 38 hold a másodikban. A rét pedig egységesen 20 kaszás, azaz 20 szekér szénát termő legyen - akár egyszeri, akár kétszeri esetben kaszálható. A javaslatot az uralkodó elé terjesztették. Mária Terézia csupán Battonya esetében változtatta meg a szántóra nézve a javaslatot; másodosztályba sorolta, mivel határában a Szárazértől nyugatra eső terület nem eléggé termékeny. Ezután került sor az urbárium nyomtatott szövegének, és a hozzá tartozó tabella kitöltésére. A lakosokat megkérdezték, miként akarják a kilencedet teljesíteni és miként szolgálják le a robotot? Természetben -in natura- az egész megyében 12 napot kívántak a földesurak, amiként az urbárium bevezetése előtt általában, a fennmaradó 40 napot a lakosok megváltották naponkénti 6-16 krajcárral. Ha pedig az uraság a 12 napnál többet kívánt, azt megfizette. A zsellérektől az urbáriumban meghatározott 18 napot in natura kívánták meg. Bejegyezték a helyileg változó adatokat a nyomtatvány üresen hagyott helyeire: hányadik osztályba sorolták a helységet, az egész telekhez hány hold szántóra, hány kaszálóra való rét jár, egyszer vagy kétszer kaszálhatnak e szénát évente (sarjút a megyében sehol sem tudnak kaszálni, valloti ták a kilenc pontos kérdések egyikére), hány hónapig mérhetik a bort? (Vajat pedig mindenütt kellett adni Csanád megyében, mert mindegyik helységnek volt; legelője, ami a tehéntartást biztosította.) Van e erdő, vagy'nádas, miből tudja a jobbágy a tűzrevalót és az épületfát beszerezni? A fát a Maros-menti ártérről, nádat pedig szinte minden helység határában találhattak. Az uraságok engedélyezték az erdő használatát, de ellenszolgáltatásképpen háztartásonként 1 öl fát, és 40 kéve nádat kellett a jobbágynak vágni és a megkívánt helyre "berakni". A kitöltött nyomtatványokat a kiküldöttek aláírásukkal és pecsétjükkel hitelesítették. A szöveges urbáriumot kiegészíti a tabella, amelynek rovataiba