Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

minden településének lakói minősítik, tömören jellemzik a község vagy a mezőváros határát a szántóföldi termelés és az állattenyésztés szempontjából. A szántóföldet illetően minden esetben kiderül, hogy két-, három- vagy négy nyomásban, esetleg szabad foglalással, legelőváltással hasznosítják-e a határ szántható részeit. Rendre felsorolják azt is a jobbágyok, hogy milyen veteményeket termelnek a nyomásokban, mit külön kerti földekben. Gondos precízséggel tüntetik fel a kerti földek veteményeit: dohány, káposzta, kukorica,- dinnye, tök, répa, zöldségfélék. Azt is bevallják, hogy ezeket saját fogyasztásra vagy piacra is termelik-e, s ha igen, hol értékesíthetik. Minden esetben szólnak a kender- és len termesztés lehetőségeiről , szokásairól vagy hiányáról. Ezzel együtt emlékeznek meg a kender- és lenáztatás adottságairól, s a kenderből vagy lenből kötelezően adandó földesúri részről, dézsmáról, amikor azt is feltüntetik minden esetben, hogy nyers, tilolt kendert, lent, vagy fonallá feldolgozottat, esetleg kész zsákot, vásznat kell-é uruknak szolgáltatniuk, vagy éppen ebbéli adózásukat pénzért, és mennyiért válthatják meg. A legtöbb esetben megemlítik, hogy hány ökörrel szántható a földjük, és hogy szükséges-e, avagy szokták-é, és milyen időközökben trágyázni. Külön felsorolják a növénytermesztést károsító tényezőket: árvíz, szárazság, belvíz, kártevő állatok: csókák, varjak, verebek vagy éppen vadak: őz, szarvas, medve... Minden esetben szólnak a legelőkről, azok bőséges vagy szűkös voltáról, arról hogy saját határukon kívül kénytelenek-e legelőt bérelni. Szó esik a vallomásokban arról is, hogy legeltetik-é a tarlót, az ugart, a második-, harmadik- vagy negyedik nyomást, kaszálás után a rétet... Jó-e marhatartásra a legelő füve, vagy inkább csak juhok legelhetik... Hasonlóan minősítik a rétet is. Többnyire nagy kezdő betűvel írva, mint a termesztett kalászosok neveit is. A rét esetében nemcsak annak elégséges vagy szűkös voltára, ritkán előforduló bőségére térnek ki, hanem a rajta kaszálható széna minőségénél is elidőznek. Vannak települések, ahol nem győzik dicsérni a zsíros, marha hízlalására is'alkalmas szénát, míg máshol az árvíz, a gyakori talajvizek "megbűzhödtette" , megpenészesítette szénára, az általa okozott gyakori marhavészre, vagy a lápokon ka-