Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

térnek a tűzi- és épületfával való "élés" örömeire vagy gondjaira. A legtöbb helyen -ahol erdő van- felsorolják a leggyakoribb fafajtákat. Említést tesznek az erdőélés egyéb hasznairól: málnaszedésről, áfonyáról, gombázásról, vad gyümölcsök gyűjtéséről, hasznosításáról (például ecet készítésére); a fa árusításának lehetőségéről vagy tilalmáról, hordók, szőlőkarók, gerendák, deszkák, hordó-abroncsok készítésének szabadságáról, szokásáról vagy tilalmáról; a szénégetésről, faedények, eszközök készítéséről, zsindely-hasogatásról, az erdei legeltetésről, faúsztatási szokásokról, s arról is, hogy merre, milyen távolságig járnak el rönkökkel, gerendákkal vagy fa készítményekkel kereskedni... Ugyanilyen szempontok vezérlik a vallomástevőket, ha nádasokról, sasos, gyékényes mocsarakról van szó. Kiderül a vallomásokból, hogy a település határában termő nád alkalmas-e épületek fedelezésére, vagy csak tüzelésre. Saját szükségükre vágják-e a nádat, vagy árusítják is; milyen kötelezettséget ró rájuk a nádlással kapcsolatban a földesúr? Feldolgozzák-e háziipari tevékenységgel a gyékényt kosárrá, lábtörlővé, tojás-tartóvá, szekérponyvává..., szedhető-e szőlőkötöző sás a határban, s ha igen, azt hol, merre, mennyiért árusítják? A mocsarakban, tavakban, folyókban, erekben, patakokban élhetnek-e a halászat jogával; szabad halászatuk van-e, vagy csak a földesúr engedélyével, esetleg parancsára halásznak? Oívik-e a horgászat? Egyáltalán milyen módon halásznak: varsával, hálóval, rekesztessél? A kifogott halból mennyi illeti őket,mennyi a földesurat? Saját eszközeikkel, vagy a földesúréval halásznak-e? Csíkásznak-é? S ha igen, saját fogyasztásukra vagy eladásra is? Ez utóbbi esetben hol, merre árusítják azt, avagy éppen honnan jönnek el szekeres kereskedők a csíkért... Fognak-é teknősbékát, nyestet, nercet, egyéb haszonállatot a vizekben, például piócát... A vesszösökről, bokros határrészekről, folyók menti galéria-erdőkről elhangzó vallomásokból kiderül, hogy azok csak tűzre alkalmas cserjét, tövises rőzsét adnak-é, avagy háziipar-szerűen feldolgozható vesszőt, s ha ez utóbbi szokásban van, mit fonnak vesszőből: kosarat, szekérkast, kerítés-betéteket, kapukat stb. . . Az eddig említetteknél azonban lényegesebb az, hogy az ország