Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

levéltáros fel nem becsülhető munkája eredményeként- elkészül a korabeli Magyarország investigatioinak teljes kiadása. Egy ilyen vállalkozás megvalósításának nemzeti, tudományos és társadalmi értéke felbecsülhetetlen. Miről is van szó tulajdonképpen: 1767 és 1774 között -tehát szinte egyetlen történelmi pillanatba sűrítve- akkor, amikor a külföldről való betelepítések már-már lezárultak, a belső lakosságot kiegyenlítő migrációs folyamatok lelassultak, az országra, annak lakosságára nyugalmas, hosszú periódus köszöntött, a korabeli országterület -Erdély kivételével- minden vármegyéjének összes községében megjelentek az úrbérrendezésre kijelölt biztosok, maguk elé idézték a községek lakóit - néhol csak a főbírót, bírót, esküdteket, 1-2 jobbágyot, 1-2 házas- és 1-2 hazátlan zsellért, máshol az egész lakosságot; mindenütt a földesurakat vagy azok megbízottait, és -az ezen a tanácskozáson részt vevők mindenike előtt ismert- 9 kérdőpont alapján megvallatták őket gazdálkodásukról, életmódjukról, földesurukhoz való viszonyokról. Nemcsak arról tehát, hogy mennyi szántót művelnek, mennyi a rétjük, milyen a legelőjük; hogy urbárium, contractus, bevett vagy új szokás szerint szolgálják-é uraikat, hogy örökös- vagy szabad menetelű jobbágyok-é; hogy mennyit robotolnak, adnak-e kilencedet, papi vagy királyi dézsmát termékeikből, fizetnek-e cenzust, szolgálnak-e ajándékokkal..., hanem a gazdálkodás és megélhetési lehetőségek minden lehetséges mozzanatáról. Nem másról van szó, mint a korabeli Magyarország pillanatnyi időbe sűrített teljes szociográfiai felméréséről. Olyan forráshalmazról, melynek alapján a XVIII. századi Magyarország népi élete a legteljesebben és leghűségesebben bontható ki, mégpedig nem elszigetelten, hanem viszonyrendszereiben. A paraszti lakosságnak a földesurakhoz, nemesekhez, városokhoz és mezővárosokhoz, természeti adottságokhoz, kézműiparhoz, manufaktúrákhoz, bányákhoz, kereskedelemhez, közlekedéshez való viszonyában. Ugyanakkor a föld népének kapcsolatrendszere, regionális tagozódása és egymásra utaltsága, gazdálkodási szokása, természethez, tájhoz való viszonya is feltárul. A kirajzolódó kép hallatlanul tarka, de hallatlanul érdekes is. Soha korábban, és későbben sem, ilyen mélyreható felmérés a magyarországi paraszti és földesúri társadalom egészéről, annak életmódjáról, kapcsolatrendszeréről, gazdálkodásáról, a magyarországi történetföldrajzi