Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
míg Baranyában az örökös jobbágyság volt túlsúlyban (70,61 ill. 59,09 h). Talán mégsem olyan közvetlen az összefüggés az újratelepítés és a szabados állapot között? De ne maradjunk adósak a Dunántúl 11 vármegyéjéről készített összefoglaló táblázattal sem ( Felhő Ibolya adatai nyomán; ld. melléklet). Minthogy a szabad menetelű állapot és a szerződéses jogállás egymással szoros összefüggést mutatott, a szabad költözésűek nagy száma jelzi, hogy a contractualista (taxalista, censualista) viszonyt szabályozó szerződések nem esetleges, hanem jellegzetes szerepet játszottak az adózó népesség életében. Wellmann Imre Pest-Pilis-Solt vármegye Duna balparti helységeinek 9 úrbéri kérdőpontjait teljes tartalmukban alaposan vizsgálta és megállapította, hogy a régió 96 úrbéres lakosságú települése közül 43 egészen, 3 pedig részben szabad költözésű jobbágyős helység volt (46,35 h), míg örökös jobbágyok 50 teljes és 3 rész községet laktak (53,65 %). Ugyanitt a szolgálat módját földesúri urbárium 3 (3,12 %), contractus 29 teljes és 6 rész faluban (33,33 %), bevett szokás -usus- pedig 53 teljes és 16 rész településen (63,54 h) szabályozta. A helyzet tehát hasonló volt a dunántúlihoz. A költözés szabad vagy tilos volta azonban önmagában keveset mond a XVIII. sz. parasztságának úrbéri viszonyairól - ennél több kérdés is sokkal fontosabb. A contractus , valamint a privilégium elsősorban a közösséggé szerveződés minőségét tükrözi , de egyúttal éles fényt vet azokra a konfliktusokra is, amelyek egyrészt a helyi közösségek és a jogi értelemben vett földesurak , másrészt a helyi társadalmat összetevő kisebb autonómiák között időről időre felmerültek és így vagy úgy: kompromisszummal , vagy egyoldalú hegemóniával zárultak. A magyar társadalomtörténet-írásban Hajnal István , Szabó István és Bibó István mutattak rá először és hangsúlyozottan, hogy a hűbéri-rendi társadalomra ténylegesen soha nem volt kizárólagosan jellemző a földesúr - jobbágy dichotómia (bár Magyarországon a törvények és Werbőczy Hármaskönyve ezt elvileg már 1514ben kimondották), hanem "a társadalom minden tagjának életét személyes, emberi közvetlenséggel kialakított kapcsolatok szabták meg, nem pedig központosított uralmak vagy uniformizált jogintézmények. Ez a rendszer az egymást egyensúlyban tartó társadalomszervezeti viszonyoknak a végtelen sokaságán épült,... kis kö-
