Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
Annál fontosabb és bonyolultabb viszont a szabadalmas mezővárosok és más kiváltságos helységek úrbéres és más adózási kötelezettségeinek illetve kedvezményeinek, előjogainak mibenléte. Az uralkodók, az Árpád-háztól kezdve rengeteg helységet ruháztak fel különféle kiváltságokkal. Részletes tárgyalásuk messze túlterjedne a rendelkezésünkre álló kereteken, annál is inkább, mert igen sokféle jogot biztosítottak; a legfontosabbak a mezővárosi fejlődés jogi alapjait képezhették. Ilyenek voltak a tisztviselők -bírák, jegyzők- szabad választását, "kebelbéli" ügyekben való önálló bíráskodást, saját pecséttel való élhetést, vagyis önkormányzatot , vásártartást, rév- és vámmentességet illetve vámszedést, vagyis regálé haszonvételeket és végül a közterhek egészének vagy egy részének -különösen a katonai, vármegyei adóknak és természetbeni szolgáltatásoknak- a teljesítése alól való felmentést, oltalmat, vagy azok pénzzel történő megváltását lehetővé tevő kedvezményt tartalmazó kiváltságlevelek (litterae privilegiales). A "rendi alkotmány", vagyis a magyar feudális jog különösen nagy becsben tartotta e királyi adományozása kiváltságokat, szabadságokat s ezért általános szokás volt, hogy a privilégiumot élvező közösségek újból és újból megerősíttették sok évszázados, sokszor még Károly Róbert, Zsigmond vagy Hunyadi Mátyás által, a leggyakrabban azonban a Habsburg uralkodók és erdélyi fejedelmek által kibocsátott okleveleket - ezzel is bizonyítva, hogy szabadságuk ősi, folyamatosan a használatban (usus) voltak és érvényességüket napjaikban is elismerik. A mindennapi élet által teremtett vitás helyzetek igen sok esetben létérdekké tették a községi, mezővárosi kiváltságok bizonyítását, mert akadt sok földesúr, jött sok erőszakos katona, adószedő, aki nem volt hajlandó tiszteletben tartani azokat. Ilyenkor a sérelem orvoslása az országos kormányzati szervek, illetve bíróságok ítéletére lett bízva. Gyakran megesett, hogy egy látszólag apró ügy -pl. egy földesúr saját korcsmát, malmot akart létesíteni, vagy beleszólt a házak, földek adás-vételébe- robbantott ki éles ellenségeskedéseket a magát szabadalmasnak nevező helyi közösségek és a földesurak között. Ilyenkor az előzmények felgombolyításával próbálták tisztázni a kiváltságos helyzet tényleges mibenlétét a döntéshozók. Az oppidumok névlegesen földesúri joghatóság alatt álltak, de