Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

úrbéri viszonyaik, önkormányzati hatáskörük többnyire -bár korántsem minden esetben- kedvezőbbek voltak a jobbágyfal vakéinál. A vásártartás királyi adornányozású kiváltságával valaha részesített helységeket tekintették az egykorúak mezővárosoknak, bár jelentős részükben teljesen jelentéktelen forgalmú sokadalmakat rendeztek csupán, sőt, többszáz olyan oppidum is létezett, amely ténylegesen nem is élt már országos vásár tartására vonatkozó jogával. Az oppidumok jelentős része szerződéses viszonyban állt földesurával -mint említettük, ezeket hívták taksás, cenzualista vagy kontraktualista helységeknek- és robotmegváltást, regálé élvezetet kapott; igen sok mezővárosnak nevezett település viszont alig különbözött az egyszerű jobbágy falvaktól. A szabadalmas mezővárosok kiemelt, különleges csoportot képeztek. Nem nemes lakosaik is örökös jogon birtokolták, szabadon adták-vették földjeiket, házaikat, földesuraiknak csupán nem emelhető összegű cenzust fizettek, nem tartoztak sem kilenceddel, sem ajándékokkal, sem robottal. Maguk élhettek az összes regáléval, önkormányzati téren is teljes volt az önállóságuk: az oppidum külső és belső tanácsa -élén a főbíróval- a földesúr beleszólása nélkül intézkedhetett gazdasági, igazgatási és bíráskodási ügyekben - voltak pallósjogot is gyakorló oppidumok is. Hogy a kiváltságos mezővárosok "szabadságait, privilégiumait, mentességeit, régi jogait és szokásait" -mértéktelen taksa kivetésekkel ne sújtsák, idegen kamara elé ne hurcolják, vámokra ne kötelezzék lakosaikat- több törvény is megerősítette (így az 1542:34; 1618:27; 1622:25; 1625:43; 1635:53; tc), azonban részletesen egyikük sem írta körül az előjogok tartalmát és nem is sorolták fel -mint a szabad királyi és a bányavárosok esetében több diétái határozat is tette- a kiváltságos mezővárosokat. Időben egy nagyot ugorva: Bárándy János szerint az 1840-es években Magyarországon az 53 szabad királyi város, 8 püspöki város, a 24 jász-kun, 16 szepesi, 36 korona és kamarai oppidum mellett 8 "földesúri szabad polgárváros" és 82 "földesúri jobbágyős polgárváros" volt. A 8 "szabad polgárváros" közé az a Kecskemét, Nagykőrös, Nyíregyháza, Szentes stb. tartozott, amelyek megváltották magukat a földesúri hatóságtól és a jobbágyi állapotból, a 82 "jobbágyős polgárvárosnak" pedig "a polgári ügyek intézésére képes tanácsa, törvényhatósága" volt. Ez utóbbiak számítottak szabadalmas mezővárosnak. Erdély-