Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

dékait is tükrözte: "a Mlgos Uraság maga Jobbágyit tartozik megkímélni, mint sajátját... csak szívesen munkálkodjanak". Ezért is nem kívánt tőlük pincéje építéséhez heti három, hanem csupán két napot. A conscriptió taxásai minden bizonnyal szabad menetelűek, jövevények, részint zsellérek voltak: hazátlanok számára ugyanis 6, házzal rendelkezőknek pedig 12 napot határozott meg az 1759. évi rendezés. Az 1764-ben Dadáról készült Összesítés

10 ebben a felvetésben is megerősíthet bennünket, mivel a zselléreket mind a taxások között tüntette fel (bár számukra csupán 3 nap gyalogrobotot tett kötelezővé

11

). A "Libellusok" az összeírások által meghatározott kötelezettségeket rögzítették, a "Napszámkönyv" bejegyzései pedig előbb az ebben meghatározott robotösszetételt közölték a lakosok neve mellett, majd hónapok és napok szerint haladva dokumentálták a végzett munkák számát és jellegét. Hiányosságuk, hogy az uraság szabadosai nem mindig vezették az év végéig (mint pl. Kécen 1766-ban, vagy az 1769. évi feljegyzés egésze esetében). A Károlyiak hasonló problémával találhatták szembe magukat, mint a Baranyiak, közeli micskei uradalmukban, ök 1761-ben Micskén tartott úriszékükön hirdették ki és vezették be az új urbárium szerinti egész telek utáni 52 napi marhás vagy 104 napi gyalogrobotot. Két-három évig írták is tisztjeik a teljesítéseket, de 1768-ban a sikeretlenség miatt ismét az eredeti 12 szöveget kellett közzétenniük. A kéci dominiumban azonban -az esetleges pontatlanságok ellenére- a robot számontartása folyamatos volt. A jobbágyi kötelezettségeket előíró "Libellus" és a tényleges robotszolgálatot rögzítő "Napszámkönyv" azonos évből származó adatainak egybevetése fontos következtetés megtételére késztet.^ A Károlyiak szemmel láthatóan igyekeztek a vármegye urbáriumához igazítani (vagyis annak megfelelően emelni) bihari javaik népeinek szolgáltatási kötelezettségeit. A tények azonban azt engedik láttatni, hogy az éves szolgálat nem egészen az előírásoknak megfelelően alakult mennyiségében, de összetételében sem. Az 1766-ból származó robotelőírás az igával vagy gyalog teljesítendő napok számát előre meghatározta. A "Napszámkönyv" bejegyzései szerint azonban az előírtakhoz képest jelentősen megváltó-