Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

gyei (1491-től) és cseh (1499-től) gyártmányú papírral fedezhette szükségleteit hazánk lakossága. A délnémet eredetű papír elterjedését főleg a Fugger-Thurzó család tevékenysége segítette elő. A legkorábbi hazai papírmalom Lőcsén működött 1530 előtt (onnan tudjuk, hogy ebben az évben a késmárkiak felégették). A honi papírszükséglet kielégítésében nagy szerepe nem lehetett. A papír árának alakulásáról csak ennyit: XV. század 8 Ft. XVI. " 3 Ft. 33 d. = 1 rizsma = 480 ív XVII. " 1 Ft. 53 d. A XVI.század első felében 1 rizsma ára=2 pozsonyi mérő (125,06 1) búza = 2 pár csizma. Biztos, hogy egy átlagos mennyiségű iratot "termelő" község szükséglete még a XVIII.század végén is elmaradt az évi 480 ívtől, tehát a XVI-XVIII. században évi néhány konc, azaz néhányszor 10 ív papírral fedezni lehetett egy község 14 szükségletét, aminek értéke kb. egy csizma árának felelt meg. 3. A községek kapcsolatrendszere és irattípusaik A községek közvetlen felettesei földesuraik, a megyehatóság és az egyházmegyei püspökségek, illetve kerületek. A földesúr többnyire officialisai, tiszttartói, ispánjai és időleges meghatalmazottjai révén érintkezik a földesúri hatalma alatt álló községekkel, avagy olykor-olykor a földesúr, birtokigazgatási szervei, hivatalai és tisztjei maguk elé rendelik a községek képviselőit. A földesúri tisztekhez érkeznek be a községek kérvényei (instantiák), az alázatos folyamodványok (supplicatiók), az év közben részletekben teljesített adókról és munkaszolgáltatásokról adott nyugták (quietantiák), majd az éves községbírói számadások (rationes). A XVII-XVIII. században a nagy világi és egyházi uradalmakban rendszeressé váló éves községbírói számadások magukban foglalják a dézsma és robot teljesítését kimutató lajstromokat, a borbíró, székbíró, a malombíró, a negymester stb. számadásait, iratait, amelyeket mellékletként a községi főbíró számadásához is odacsatolnak. Az úriszékre küldött bűnelkövetőt kísérő bíró vagy esküdt a XVIII. században már sok esetben levelet visz magával, mely is-