Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

merteti a bűnesetet; melléklete lehet egy tanúkihallgatási jegyzőkönyv, amelyet a községbírói ítélószéken vettek fel. A megyehatóság szolgabírái, alszolgabírái útján érintkezik a községekkel, körleveleit a községekben talán már a XV. század óta működő futár-szolgálat útján "futtatja." Innen a török (névszerinti) összeírásokban és magyar forrásokban a jobbágyok sorában a XVI. századtól feltűnő "Futó" családnév eredete. A megye hivatalnokai szedik be a hadiadót és a háziadót (domestica), annak minden fajtáját. A községbírói irattípusok között sok községi portiós lajstrom maradt fenn. A XVIII. században megjelennek a községházán a családfők külön portiós füzetei, melyekben naprakészen vezették a teljesített portiókat. Az átvonuló katonaság és országos vagy megyei hivatalnokok (transennák) kötelesek nyugtát, elismervényt adni mindarról, amit a községben igénybe vettek; ez sok esetben nem történik meg. A községek szorgosan gyűjtik ezeket a nyugtákat, a nagyobb biztonság érdekében időrendbe összemásolják őket, mert az eredetivel el kell számolniuk a megye perceptori hivatalában. Az átutazók visszaéléseit, sokszor hatalmaskodásait "siralmas panaszlevélben" jelentik a megyének, sok esetben aZzal fenyegetőzve háborús időszakokban, hogy pusztán hagyják lakhelyüket. Ugyanakkor a községek jelentést (relatio) küldenek a megyéhez, ha határukhoz ellenséges had vagy rablóbanda közeledik. Ugyanígy jelentik az elfogott magányos gonosztevőt, tolvajt, gyújtogatót, betyárt stb. A megyék egy-egy háborús időszak után (pl. 1663-1664, 1703-1711) jelentéseket kérnek a községektől, hogy a háborús cselekmények folyamán milyen károkat szenvedtek. A községek, felszólítás nélkül, sokszor jelentik a természeti csapásokat, mert ennek alapján adócsökkentést kérhetnek, esetleg kaphatnak. A végvárakhoz kirendelt községek ingyenmunkáját (gratiosus labor), vagy a hajózható folyók medrének-partjának karbantartását a XVIII. században szintén nyugtákkal kötelesek igazolni a végvári kapitányok és állami-megyei tisztviselők. Ám ez sem történik meg sok esetben, sőt a végváriak erőszakoskodnak a néppel, jogtalan adókat követelnek és hajtanak be, a folyók partján a munkásokkal és hajóvontatásra kirendelt jobbágyokkal embertelenül bánnak. Ekkor a községek megint földesuraikhoz, vagy a megyékhez fordulnak panaszleveleikkel, mint minden egyéb sérelem