Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
így alacsony arányt jelentett (2,92-4,30 **»), míg a majorsági szántók jövedelme jelentősnek (Bekri esetében túlzottnak) tűnt (18,43-47,65 %). Igaz e módszer nyomán a beszolgáltatott paraszti termények részesedése is emelkedett (8,35-9,28 %), ám összességében -a torzítás ellenére- olyan kép bontakozik ki előttünk, ha a majorsági és jobbágyi eredetű jövedelmeket összesítve vizsgáljuk, hogy az érdekeltek igyekezete felesleges volt: a majorsági eredetű jövedelmek aránya mindhárom gazdaságnál 80 H körül mozgott (1-2. táblázat). A fejlett mezőgazdaságú Somogyban ez az arány nem tűnik soknak, hiszen ismeretes, hogy például Zemplénben 1834-ben a majorsági eredetű jövedelmek aránya (kisbirtokoktól egészen a nagybirtokokig) 50 % körül mozgott, de el még ezt 26 sem érte (45-49 h). Ilyen, vagy ehhez hasonló arányú jövedelemhányad Somogy megyében már magából csak az allodiális állattenyésztésből, vagy csak a növénytermesztésből (hozzávéve persze a rét- és erdőgazdálkodást) is származhatott. Lehetőség nyílott arra is, hogy az egyes allodiális jövedelemfajtákon belül megállapítsuk a nyereség és a költségek arányát (3. táblázat). Ezt a már önmagában is beszédes aránypárt egy további adattal is kiegészítettük. Ez a mutató az ágazat nyers bevételeinek arányát mutatja az uradalom bér- és anyagköltségekkel még nem csökkentett bevétel-szerkezetében, vagyis -egyszerűbben szólva- az egyes ágazatok súlyát szemlélteti. A táblázatból kitűnik például -miként az eddig is ismert volt-, hogy az allodiális szőlők költségigénye minden esetben magas, kiterjedésük csekély volta miatt azonban ez jelentós tényleges kiadást nem jelentett, ugyanis az innen származó bevételek, illetve tiszta jövedelem is csupán néhány százaléknyi részesedést jelentett. A keszthelyi Festetics uradalom (tehát nagybirtok) esetében az 1809-1813 közötti időszakból ismeretes, hogy a konvenciók a kiadások hány százalékát jelentették: ez az arány 8,7-14,99 % között mozgott; egy a Károlyi család levéltárából ismeretes 1849. évi összeírás alapján a konvencióknak a kiadásokból történő ré27 szesedése ugyancsak kiszámítható. Ez az érték részletesebb számításokkal a most szóban forgó esetekben is kiszámítható, a 4. táblázatból pedig az is kitűnik, hogy a vizsgált uradalmak kormányzatára, az alkalmazottakra és a gazdaság működtetésére a jövedelem 16,61-36,63 %-ának megfelelő összegeket kellett fordíta-