Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

ben találhatók. Külön figyelmet érdemelnek a mezőgazdasági szaklapok, mindenek előtt a Magyar Gazda. Ebben időnként az ország különböző tájairól készült helyzetfelmérésekre akadhat a kutató, amelyek nem csupán ismereteit gazdagítják, hanem hallatlanul megkönnyíthetik más egyedi, önmagában álló adatainak valósághű értelmezését is. De ha nincs is abban a szerencsés helyzetben, hogy az általa vizsgált helységről vagy tájról részletes információt kaphatna, saját eredményeinek a másutt létező viszonyokkal történő egybevetéséhez mindenképpen alapul szolgálhat, ezért a történetírás comparatív művelésének mellőzhetetlen feltétele a lapok vonatkozó anyagának áttekintése. Végül szólni kell a publikált naplókról, illetőleg emlékiratokról, amelyekről gyakran csak akkor derül ki, hogy az ország mely tájairól és milyen vonatkozásokban adnak híreket, amikor kézbe veszi őket a kutató. Mégpedig esetenként nem is akármilyen, hanem a mindennapok életéről máshonnét be nem szerezhető információkat. Ennek bizonyítására hadd hivatkozzon egy, a közéletben és politikában egyáltalán nem jegyzett, olyan felső-magyarországi kisnemes -egyébként hangulatos leírásokban bővelkedő- visszaemlékezéseire, illetőleg a benne megörökített jelenetek-jelenségek egyikére. Nem idézem, csupán összefoglalom az ott rögzítetteket. Az utcán kocsizörgés hallatszik. A saját telkén gazdálkodó kisnemes famíliája összerezzen és megretten. Minden tagja lélekzetét visszafojtva hallgatódzik. Úristen, melyik ház előtt áll meg a kocsi? Kihez érkezik vendég? De hamarosan igazolcdik a félelem: a patacsattogás az ő kapujuk előtt marad el. Nincs mit tenni. Mindenki örömet színlelve rohan ki. Állelkesedéssel húzkodja le a szekérről és ölelgeti a négy jövevényt, aki az arcok pírját az örömteli fogadtatás következményének véli. A gazda szemrehányásokat tesz a vendégeknek: miért ilyen ritkán jártok felénk? Miközben ovációval tereli őket befelé, a gazdaasszonyt egyetlen gondolat foglalkoztatja: mit adok ezeknek enni? Hamarjában és suttogva utasításokat osztogat a gyerekeknek: ki melyik jobbágyportára szaladjon, és honnét mit kérjen kölcsönbe. És míg a gazda odabenn a vendégeket szórakoztatja, a gyerekek a falhoz lapulva, észrevétlenül térnek a zsákmánnyal haza. Kinek csirkét, kinek tojást, kinek vajat, kinek mézet és kinek szalonnát sikerült kikunyerálnia. Elkezdődik a sütés-főzés, a vendégek előbb