Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

olyanok, amelyek nem kizárólag a levelezőpartnerek saját belső személyes dolgait illetik, hanem egy-egy közösségre nézve is tartalmaznak írásba sehol másutt nem rögzített adalékokat. Ugyanez mondható el az egyik-másik családi levéltárban fennmaradt naplókról, esetleges életrajzokról vagy memoárokról is. A falusi társadalom történetének a kutatók által mindeddig viszonylag kevéssé vallatott forráscsoportját alkotják a peres vagy törvényszéki iratok. Bennük elsősorban nem a per tárgya az érdekes, hanem az, amit ennek kapcsán a vádlott, illetőleg a meghallgatott tanúk gyakran, persze a központi cselekménytől korántsem függetlenül, elmondanak. Egy 18. századi lótolvajlási üggyel összefüggésben például az érintett északmagyarországi helységet illetően az alábbiak derülnek ki: a lakosok közül hány az írástudó, kiket tart név szerint a közösség rosszalkodásra (és milyenre) hajlamosnak, ezek hogyan oszlanak meg a falu társadalmi rétegei között és milyen külső összeköttetésekkel rendelkeznek, a gyanúsított a cselekmény elkövetésekor milyen technikát és eszközöket alkalmazott, az orgazda személye, a lopott állat átjátszásának módja és helye, az a pünkösdi népszokás, amelynek gyakorlása a figyelem elvonásával elősegítette, hogy a vádlott végrehajthassa szándékát, az istálló kiképzése és beosztása, a gyanúsított és több tanú ruházatának összetétele és megformálása, az egyik tanú -egyébként urasági alkalmazott- munkabeosztása, a faluvezetőség beállításának módja, a helységben lakó szolgabíró életvitele, a lakosság által évente elfogyasztott bor átlagos mennyisége, a település utcai és útviszonyai, a tolvajlás során okozott tűz által elhamvasztott házak leírása, a "meggyakni" tájszó használata a közösülés kifejezésére, a csűrök lakóháztól való különépítésének rendszere, a falusi bakter kötelességei és javadalmazása, a helység vízellátásának formája, egy részének topográfiája, és végül az erdőhasználat módja. Természetesen korántsem minden pertest ilyen kincsesbánya, mint az előbb idézett. A periratok információs jelentősége az ügyben eljárók lelkiismeretességétől, a felvett dokumentumok részletességétől, a tanúk számától és bőbeszédűségétől vagy szűkszavúságától és egy sereg más tényezőtől függ. Olyan azonban, amely ne tartalmazna a kutató számára nóvumot, alig található közöttük. Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy periratok egyrészt