Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

tárban a közirat kivételével szinte minden irattípusból található. Ennek viszont velejárója az információk bősége, valamint annak a körnek viszonylagos szélessége, amelyre az információk vonatkoznak. Az sem mellékes, hogy a levéltárak tekintélyes hányada nem egyetlen, hanem több faluról, esetenként helységek egész soráról őrzött meg értékes adatokat. Következménye ez a birtokvásárlásoknak és eladásoknak, elkobzásoknak és adományozásoknak, házasságoknak és örökösödéseknek, birtokcseréknek stb., amelyek során egy-egy család levéltárában olyan helységekre vonatkozó iratanyag is bennmaradt, amelyek reges régen kikerültek a familia kezéből, és amelyek létezéséről illetőleg hollétéről a meghatározott falura kutató történésznek vagy levéltárosnak sejtelme sem lehet. Éppen ezért célszerű már a kutatás kezdetén lehetőség szerint számba venni a falu tulajdonosainak változásait, valamint a birtokos család genealógiai vonatkozásait, mert ezek gyakran eligazítanak abban, hogy milyen más, első pillantásra teljesen idegen famíliák esetleg megmaradt levéltárába érdemes betekintenie . Két másik oka is van annak, hogy egy-egy családi levéltárban olyan helységekre vonatkozó adatokat is lelhet a kutató, amelyekre az irategyüttes nevéből ítélve nem is gondolna. Az egyik az, hogy a mindenkori földesúr más helységek gazdáival vagy lakóival állhatott és állt is üzleti vagy levelező kapcsolatban, és e kapcsolatok dokumentumai talán éppen a kutatott helységet érintő, nem is gyanított információkat rögzítették. A másik az, hogy a falvak nem légüres térben élték világukat, más helységekhez ugyancsak kötődtek, szomszédaikkal pedig mindennapos összeköttetésben álltak. Ebből meg az következik, hogy annak, aki egy adott falu történetét akarja feltárni, nem szabad mellőznie a szomszédos települések hajdani földesurai esetleg létező levéltárának átvizsgálását sem. Végül a családi levéltár általában ahhoz a korántsem terebélyes forráscsoporthoz tartozik, amelyből a falu belső és mindennapi életére szerezhetők adatok. Itt jegyzem meg, hogy a családi levéltárak legnagyobb gyűjteményév3l rendelkező Magyar Országos Levéltárnak van két olyan levéltára is, amelynek elnevezéséből nem derül ki, hogy családi levéltárakat _is tartalmaz, holott annak idején részint kihalt családok, részint kivégzett birtokosok levéltárait olvasztották beléjük. Az egyik