Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

képek közül egy idős hölgy képe (Melzer Farkas Mária), amint gyermekekkel körülvéve mesél nekik, ők azonban oldalági leszármazottak, Szmrecsányi Ödön egyik testvérének családjához tartoznak. A családfőről, Szmrecsányi Ödön Eugénról egyetlen kép maradt, mely családja körében mutatja: 1869-ből László fiával és menyével, Pazonyi Elek Idával. László az első szülött fiú és 1869-ben nősült. Talán ezért tartotta fontosnak megörökíttetni magát az apa gyermekével? A többalakos műtermi csoportképek közül kiemelkedik még az öt, nagyjából azonos korú fiatalembert ábrázoló fotó (Divald, 1876), mely nyilván jóbarátok kapcsolatát volt hivatott megörökíteni: a képen látható három Szmrecsányi fiú, Miklós, József és Jenő, valamint Berzeviczy Albert és Görgey Jordán

. A páros beállítások közül a szülők egyetlen hagyományos férj-feleség képe mellett kiemelkedik néhány testvérfotó

. Különösen szép, bensőséges kifejezésű a Szmrecsányi Józsefet és Ilonkát ábrázoló, 1871-ből származó Divald-féle kép, valamint a kamasz Szmrecsányi Miklós és barátja Berzeviczky Albert közös képe, melynek beállítása a tanulótársak-barátok légkörét sugallja. Valamennyi kép mind megannyi divatfotóként is értékeltehő. Jól nyomon követhetők az 1860-tól 1880-ig terjedő 20 esztendő divatvonalbeli változásai mind a férfi- mind a női viseletnél. Láthatjuk, a hatvanas évek kerek krinolinja után, hogyan hosszabbodik meg a szoknya hátsó része, megjelenik az ovális krinolin, majd a turnür és mikor jelenik meg a divatban a nagy fordulat, amikor a vonalak lassan egyszerűsödnek, a szoknyák rövidülnek, a "derekak vastagodnak" (majd csaknem 40 év múlva). A portrék különösen alkalmasak a frizurák és hajdíszek, a gallérok és ruhaújjak, valamint a különböző csatt-, dísztű stb. kiegészítők vizsgálatára. Ezek a képek nemcsak magát a divatot mutatják, hiszen azt a divatrajzok is megteszik, hanem azt is, hogyan viselték a ruhákat, miként kellett ülni vagy akár állni ezekben az öltözetekben, és ami a legmegkapóbb és legsokatmondóbb, és amit csak a fénykép képes közvetíteni, azt, hogy magának Szmrecsányi Emmának vagy Zsófinak, vagy éppen Lászlónak hogyan állt az a gallér vagy kalap. Az album fotóin szereplő személyek ruházkodása újra azt erősíti meg, hogy a Szmrecsányi család nem akart többnek látszani, mint ami; ezt a középbirtokos nemes családot inkább valamely polgári-