Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK
lét tartalmazza. Ebben a jegyzékben 133 újnemes fordul elő,tehát olyan személy, aki vagy saját maga, vagy valamilyen hozzátartozója révén szerzett magyar nemesi címet 1867 és 1918 között. Az újnemesség fogalma -McCagg kutatásai nyomán 5- főleg a zsidó kereskedők, bankárok és gyárosok köréhez kapcsolódik a mai történeti irodalomban. Valójában a McCagg által vizsgált 346 család a dualizmuskori nemesítések kb. 15 százalékát alkotja. Ez a tény önmagában is indokolja azújnemesség további csoportjainak vizsgálatát, az egyes csoportok közti hasonlóságok és eltérések feltárását . McCagg mintájában a nemesség-adományozások elsősorban a választási küzdelmek idején sörösödnek, ami a politikai és pártszempontok súlyára utal. Dokumentumok híján eldönthetetlen, mennyire hitelesek a nemesi címek vásárlásáról, a pártkassza feltöltéséről szóló és gyakran emlegetett anekdoták, ám a nemesítési iratok indoklása sokkal áttételesebb, kifinomultabb formákról tanúskodik (nagy összegű, húsz-, harmincezer forintos alapítványok és közcélú adományok, állami megbízások, közéleti tevékenység stb.). A minisztériumi hivatalnokoknál a nemesítési időpontok viszonylag egyenletesen oszlanak el a korszakban. Esetünkben többnyire a hosszú hivatali szolgálatot ismerik el a nemesi címmel, olykor egy-egy nagyobb jelentőségű feladat megoldását (pl. egy törvényjavaslat kidolgozását, egy intézmény felállítását, egy állami építkezés irányítását stb.). Abban is különbözött a két csoport nemesítése, hogy a nem állami alkalmazottak rendszerint megfizették az eljárási illeték címén kirótt 3780 koronás kincstári dí4 jat, melyet a hivatalnokok esetében elengedtek. Nekik csak az oklevél kiállításának költségeit kellett fedezniük: a kiviteltől függően 490 K vagy 890 K körüli összeget. Hasonlóság figyelhető meg a nemesítések korszakon belüli eloszlásában. McCagg adatai szerint a 346 család közel kétharmada 1900 után kapott nemességet, amit a szerző a nagyipar kibontakozására vezet vissza. A jelen vizsgálatban szereplő 133 tisztviselő 118 családot képvisel, s közülük 44 család nemesítése esik a korszak első felére, míg a másodikra 74-é (ebből 57 a XX. századra). Vajon ez a megoszlás mennyiben függ össze a minisztériumi apparátus felduzzadásával? A korszak első felében 10 százalék körül mozog az újnemesek
