Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

részaránya a hierarchia vizsgált, felső felében, vagyis a titkártól az államtitkárig terjedő posztokon. 1915-re több mint másfélszeresére növekszik e posztok száma, miközben az újnemesek súlya az apparátuson belül az említett 1/10-ről közel 1/6-ra nő. Ez az arányeltolódás abból fakad, hogy az 1890-es évektől, s főleg a századforduló után egyre többen érik el a minisztériumok vezető állásait az újnemesek második generációjából. így 1915-ben összesen 68 újnemest találni a 392 vizsgált poszton, de közülük csak 30 személy kapott saját maga nemessséget, 38 fő viszont apja révén számít újnemesnek. Ebből látható, hogy a minisztériumokban a létszám növekedésével arányosan gyarapszik a nemesítések száma, és az apparátuson belüli súlya tartósan 10 h körüli értéket mutat, közel azonos szinten marad. A nemesítések arányának állandósága az apparátus hierarchikus felépítésével függ össze. Felfelé haladva egyre csökken a posztok száma, de az idő múlásával kevéssé változik a vezető beosztásúak aránya az összlétszámhoz viszonyítva. Márpedig•a nemesi cím adományozásakor a vizsgált tisztviselők -két személy kivételével- legalább az osztálytanácsosi rangig jutottak, és többségük miniszteri tanácsosként ténykedett. Az újnemes hivatalnokok egyéni pályafutását vizsgálva, először azt a 79 fős csoportot kell szemügyre venni, melynek tagjai saját maguk szereztek nemességet. Az életutak tipizálásához első megközelítésben a befutott karrier nyújt támpontot. Egy korábbi vizsgálatomban -a rendi állás felől közelítve- már megkíséreltem feltárni a karrier gyorsaságának összefüggését a származással. A kiegyezés utáni minisztériumi tisztviselőknél azt tapasztaltam, hogy a nemesi származásúak lényegesen gyorsabban futják be az alacsonyabb, fogalmazói szinteket, mint a nem nemesek, és így nagyobb az esélyük, hogy a hierarchia csúcsát életük legaktívabb időszakában, negyvenes éveik első felében elérjék.

5 Mutatis mutandis ezt az összefüggést vettem alapul a mostani kutatásban. Gyors karriernek tekintettem mindazon tisztviselők pályáját, akik 46 éves korukig eljutottak a miniszteri tanácsosi rangig vagy megszerezték a nemesi címet. A 79 első generációs újnemes közül 18 fő került ebbe a csoportba. Gyors karrierjük két összetevőből áll: egyfelől munkába állásuk zökkenőmentes, másfelől emelkedésük töretlen, vagyis a ranglétra egyetlen fokán sem töl-