Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

lalkozni a továbbiakban, felsorakoztatva pár beszédes adatot. A téma kutatásában olyan forrásokra volt és lesz szükségem, amelyek azt mutatják, hogy a 'hatóság, a közigazgatás valamilyen okból követni, regisztrálni akarta a mozgásra kényszerült idénymunkásságot. Az állami és egyházi anyakönyvek igen fontos, de csak az élet három nagy eseményét tükröző, ám több történetszociológiai szempontot kielégítő források. Ezt néhány példával már érzékeltettem. (Mezőhegyes esetében inkább a nem idénymunkás állandó lakosságról árulják el az anyakönyvek a példátlan arányú népességmozgást, azt, hogy a századvégen a felnőttkorban elhalálozott lakosok mintegy 85 %-a korábban betelepült, mert nem helyben született.) Az említett északi megyékből induló szezonmunkás-vándorlás pontosabb, részletesebb dokumentálásához egy valójában "értékhatáron aluli", azaz a levéltári gyakorlat szerint selejtezhetőnek minősített ügykör nagyobbrészt megmaradt iratai segítettek hozzá. Mezőhegyes az általam kutatott évtizedekben mindvégig a battonyai főszolgabíró területi illetékessége alá tartozott. Először a főszolgabíró óvatos selejtezésen átesett fonójában akadtam rá egyes elszórt névjegyzékekre, amelyeket a felvidéki munkásgazdák állítottak össze (formanyomtatványon), a Mezőhegyesre érkezett illetve szerződött munkások nevének, életkorának, lakóhelyének viszonylag pontos feltüntetésével. Ezek a jegyzékek a trachoma ("egyiptomi szembetegség") elleni hatósági egészségügyi tevékenység szolgálatában keletkeztek - az 1884. évi 51.066. számú belügyminiszteri körrendelet, a trachoma elleni intézkedésekről szóló 1886.évi V. törvénycikk és a végrehajtása tárgyában kiadott 1886.évi 63.668.számú belügyminiszteri körrendelet alapján. Az előírások szerint a csoportosan munkába indulókat a jegyzék alapján megvizsgálta az orvos, s a trachomával fertőzötteket a jegyzékben megjelölte. A rendelet a trachomások elkülönített utaztatását, elszállásolását éppúgy előírta, mint azt is, hogy az idénymunka tartama alatt a munkahelyen való kezelésükről a területileg illetékes hatósági orvos köteles gondoskodni. Mivel az északnyugati megyékből induló szezonmunkások jelentős része erősen trachomafertőzött vidéken lakott (a legsúlyosabban fertőzött éppen a Nyitra megyében fekvő privigyei járás volt az egész Felvidéken), az elindulás előtti vizsgálatokat eléggé ko-