Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

mutatkozott a kortársak rendi frazeológiájának és értékítéleteinek kritikátlan átvételében is. A kutató nem kérdéseire, feltevéseire keresett választ a forrásokban, hanem az azokban fellelhető adatok határozták meg kérdésfeltevéseit. A forráskritika sokszor csak az adatok megbízhatóságának ellenőrzésére korlátozódott, a feldolgozás -főleg az összeírások esetében- csupán az adatok mechanikus csoportosítására, összegezésére szorítkozott, elfogadva a korabeli csoportosítás alapjául szolgáló rendi kategóriákat, ezek valóságos tartalmának egykori tartalmukkal való összevetése, vizsgálata nélkül. E gyakorlat következtében azonosulnak a városokban és főleg a mezővárosokban a zsellérek (vagy a legkisebb adót fizetők) a szegénységgel, a nincstelenekkel, vagy határolódik el élesen a magában dolgozó, esetleg a kereskedőktől vagy módosabb mestertársaitól függő helyzetbe került kézművesmester a hasonló körülmények között dolgozó és élő, de mesterjogot nem nyert legénytől, jövedelmük, munkájuk, vagyoni helyzetük mind nagyobb hasonlósága ellenére. A kortársi értékrend kritikátlan átvétele gyakran ellentmondásokhoz vezet: a céhek iparfejlődést gátló politikájának általános ostorozását követően a kézművesek helyzetének tárgyalása során a céhek által el nem ismert önálló iparűző csak a kontár, a nem a mester háztartásában élő legény legfeljebb a bérmunkássá váló legény titulusát nyerheti. A mesterré válás lehetőségeinek beszűkülését minden munka hosszan ecseteli, de alig-alig calálható olyan elemzés, amely kimutatná a legények önállósulásának új formáit, s azt, hogy ez a legények mely és milyen széles rétegét érintette. A források megszólaltatásánál véleményem szerint a történész kérdéseinek arra kell irányulnia, hogy meghatározza az egyes társadalmi csoportoknak, foglalkozáscsoportoknak a városi központi funkciók teljesítésében betöltött szerepét, jelentőségét és annak változásait, és termelőtevékenységük, jövedelemszerzési módjuk hagyományos, vagy új, előremutató vonásait mérlegelve jellemezni a gazdasági, társadalmi átalakulásban betöltött szerepüket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a vizsgálat során figyelmen kívül hagyható a korabeli értékrend, amely a feudális kategóriákhoz igazodott. Bár a pénz, a vagyon mindig is, és egyre inkább fontos választóvonalként jelentkezett az egyes társadalmi