Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

csoportok között, és azokon belül is, a városlakók jelentős részének a szemében a magasabb társadalmi rangot nagymértékben a kiváltságos helyzet biztosította. Ez az értékrend késztette a vagyonosabb városlakókat arra, hogy a valójában már csak minimális előnyöket biztosító és jelentős költségekkel járó polgárjogért folyamodjanak, illetve a nagyobb tőkével rendelkezőket arra, hogy anyagi áldozatok árán is, az immár nem sokat értő polgárjog helyett nemességet szerezzenek. A honorátiorok korántsem egyértelmű, de mégis a kiváltságosakét megközelítő helyzete ösztönözte a módos kereskedőket és kézműveseket arra, hogy fiaikat ne a jövedelmező üzlet, műhely örököseivé neveljék, hanem taníttassák, hogy lányaikat sokszor szerény jövedelmű hivatalnokokhoz, katonatisztekhez adják feleségül. Bármennyire szubjektív volt az egyes társadalmi csoportoknak önmagukról és más csoportokról alkotott értékítélete, s bármennyire eltolódott már a 19.század első felében a valóságos és vélt értékrend, a társadalomvizsgálatoknál ez utóbbi sem hagyható figyelmen kívül, mivel legalább olyan jellemző az adott társadalomra, mint a valóságos. A feladat éppen az, hogy felfedve a kiemelt jogállásúak csoportjának megváltozott összetételét, szembesítsük ezt az értékrendet a valóságban meglevő helyzettel. Az egyes társadalmi rétegek, foglalkozáscsoportok helyzetének és rétegződésének vizsgálatánál az eddigi, többnyire csak a foglalkozást, jogállást és vagyoni helyzetet (amely felmérésére az ezt csak durván tükröző adótételekre támaszkodnak) figyelembevevő jellemzést egy komplexebb, több tényezőre támaszkodó jellemzésnek kell felváltania. A városlakók nem csak jogállás, foglalkozás, vagyoni helyzet alapján elkülönülő csoportokat és rétegeket alkottak, de válaszvonalat vagy összekötő kapcsot jelenthetett közöttük vallásuk, etnikumuk, származáshelyük is. Az újabb munkák e szempontokat is érvényesítik, de többnyire csak az egész lakosságra kivetítve. Arra kellene törekedni, hogy az e szempontokat figyelembevevő megoszlást az egyes társadalmi rétegekre kivetítve is feltárjuk. Ehhez az eddig felhasznált források más kérdésfeltevésen alapuló sokoldalúbb, alaposabb elemzésére, s főképp új, eddig nem, vagy alig kiaknázott források kritikai feldolgozására van szükség. Nyilvánvaló, hogy minden társadalomtörténeti elemzés első lé-