Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

6 A miniszteri rendelet azt is előírta, hogy a kötetek mérsékelt vastagságúak, tartós kötéssel, felirattal -"Egyéni cégek jegyzéke" és "Társas cégek jegyzéke"- ellátott kötetek legyenek. Az első (belső) lapon a kötet folyószáma (ez általában római szám) és az összes lapszám megjelölése (általában nemzeti színű) zsinórral átkötve, pecséttel ellátva, tehát hitelesítve, szerepel. A kötetekhez betűsoros mutatókat is készítettek. 7 Vörös Károly: A fővárostól a székesfővárosig 1873-1896. In.: Budapest története IV. Főszerkesztő: Gerevics László; Spira György-Vörös Károly: Budapest története a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig. Bp. 1878. 538-539. 8 A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 2631 .sz. rendelete: "A czégbejegyzési kötelezettség pontos teljesítésének ellenőrzése és a megszűnt czégeknek -amennyiben azoknak önkéntes törlése mellőztetik- hivatalból való törlése tárgyában." (Magyarországi Rendeletek Tára, 1890. 149-153.) 9 Czégek kézikönyve - az ország területén törvényszékileg bejegyzett kereskedelmi czégekről. Szerkesztette: Battonyai Ödön, Bp. 1887. 10 Magyar Törvénytár 1927. 11 A cégjegyzékben szereplő 7. rovat az ún. irattári számot adja meg, amely egyben a levéltári számot is jelenti. 1076-1915 között a bejelentett évente újrakezdődő sorszámot kapott, amely mellett az évszámot is feltüntették. 1915-től már folyamatosan számozták a cégeket, sőt, ha az 1915 előtt alakult cég változást jelentett be, ugyanúgy sorszámot kapott, mint egy új cég, s a korábbi irattári számát törölték. Az okmánytárakat azonban 1876-tól folyamatosan számozták, s ez a szám nem azonos a cég irattári számával. A gyakorlatban ennek akkor van jelentősége, ha a cégiratokat és az okmánytárat nem egy helyen őrizték. 12 Üzemtörténet írásunk kérdései. Elméleti és módszertani tanulmányok. Szerk. Incze Miklós. Bp. 1979.