Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

Prepuk Anikó: ZSIDÚ ANYAKÖNYVEK VIZSGÁLATA A MÚLT SZÁZAD UTOLSÚ HARMADÁBAN Az anyakönyvek történeti forrásként való alkalmazása különösen fontos és szükséges akkor, ha azokat a rétegeket akarjuk megragadni, amelyek egzisztenciájuk, a munkamegosztásban elfoglalt helyük alapján nem tartoznak a társadalom előtérbe állított csoportjai közé, s a rájuk vonatkozó egyéb feljegyzések csak esetlegesek és szórványosak. Ez a forrástípus alkalmasnak tűnik arra, hogy láttassa a falu vagy város alsóbb rétegeit, hiszen ezek az elemek is társadalmi presztízstől és vagyoni állástól függetlenül kereszteltették gyermekeiket, házasodtak illetve temetkeztek. Többek között ez a magyarázata annak, hogy az anyakönyveket vettem alapul a múlt századi Budapest zsidóságának egyik jellegzetes, de arányát tekintve mégis kisebbséget alkotó csoportjának, az ortodoxok vizsgálatakor. A zsidóság mint történeti kategória kutatásában többnyire feltárt a gazdaság modernizációjában, a haza tőkefelhalmozásban játszott szerepük. Az erről szóló munkák jó része azonban csak a polgári szerkezet felső szintjein szemléli tevékenységüket,

1 s elhanyagolt annak vizsgálata, milyen mértékben kapcsolódtak be a modern szerkezetre éppúgy jellemző kispolgárosodási folyamatba. A részleteiben kevéssé kutatott kérdések közé tartozik a zsidóság felekezeti viszonyainak elemzése, a múlt század utolsó harmadában szervezetileg is elkülönülő neológ-ortodox irányzat sajátosságainak feltárása. A téma vizsgálatát szorgalmazzák a rá vonatkozó irodalom mennyiségében és jellegében fellelhető hiányosságok. Az erről szóló munkák gyér voltuk mellett ugyanis alig2 -alig lépik át egy-egy hitközség történetének kereteit, ily módon a kutatónak számolnia kell az adott közösséghez való tartozás esetleges torzító hatásával. A kérdés eddigi vizsgálatát meghatározta továbbá a sajátosan neológ központú megközelítés, amelynek következtében a neológia és az ortodoxia közti vallási konfliktus abszolutizálódott, s az egyik vagy másik irányzathoz való tartozás egyben a polgárosodás folyamatába való bekapcsolódás más-más esélyeként értelmeződött. Eszerint -ha kissé sarki-