Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

tulajdonosi vagy munkavállalói minőségben megélhetési forrásul szolgált. Az őstermelést folytatók összetételének és helyzetének vizsgálata nem helyettesíthető a határhasználatban végbement változások bemutatásával, a városban folyó mezőgazdasági termelés pusztán gazdaságtörténeti elemzésével. Nem korlátozható a mezővárosokban a jobbágyok és zsellérek arányának kimutatására e jogi kategóriák megváltozott tartalmának vizsgálata nélkül, sem a lakosságnak csupán a birtokolt föld vagy állatállomány nagysága szerinti megoszlásának táblázatba foglalására. A mezőgazdaságra vonatkozó adatokat úgy ke?.l elemezni, hogy kiderüljön, milyen mértékű volt az önellátó, illetve a helyi, vagy távoli piacra folyó árutermelés, mely rétegekre jellemző az egyik és a másik, kik végezték a termelőmunkát csak a család munkaerejére támaszkodva, illetve kik alkalmaztak rendszeresen bérmunkát. Kiknek lehetett fő-, és kiknek mellék jövedelemforrásuk, milyen szerepet játszottak a mezőgazdasági ingatlan szerzésében a presztizs-okok. S ami a legfontosabb: jövedelmük, vagyonuk és társadalmi helyzetük alapján hogyan helyezkedtek el a városi társadalom egészében, milyen mértékben képviseltettek érdekeik a városi vezető testületekben. A városi gazdaság legkülönbözőbb területein működő munkások -napszámosok, cselédek, alkalmi munkavállalók- helyzetéről jóformán semmit sem tudunk, sokszor még számuk is ismeretlen. Igaz, a hagyományosan használt társadalomtörténeti források csak igen kevés adatot közölnek róluk, de nem is nagyon történt kísérlet olyan források feltárására, amelyek róluk is érdemleges, vagy legalábbis részleges információkkal szolgálnak. A városi lakosság felső rétegei közül a nemesek és értelmiségiek szerepe, összetétele iránt is csak az utóbbi időkben mutatkozik valamelyes érdeklődés. A városi társadalomvizsgálatok körének e szűk behatároltsága bizonyos mértékig a középkori, klasszikus városmodellhez való ragaszkodás következménye, s ez meghatározó szerepet játszik a forrásbázis kialakításában és befolyásolja a források kritikai értékelését is. Egyrészt a tekintetben, hogy a kutatók beérték a városfejlődést egyedül előmozdítani képesnek vélt polgári elemekről bőséges információkat tartalmazó forrásokkal, másrészt meg-