Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK
zett, ami viszonylag ritkán őrződött meg; ha igen, akkor a vállalatok archívumában (bank, gyár, vasút stb.), tanácsi vagy minisztériumi iratok között, valamint 1876 utáni alapításkor a cégbírósági okmánytárban. Megtalálásuk sokszor csak véletlenszerű lehet, hiszen a részvénytársaságot többnyire egy vállalkozókból álló alkalmi konzorcium alapította, amely nem tartott fenn levéltárat, legfeljebb valamelyik tag irattára őrizte meg a listákat. A városi tanács és a minisztérium (FIK) viszont többnyire megelégedett a részvénybefizetések számlaszerű igazolásával; ha be is mutatták a névjegyzéket, azt a vállalat többnyire (sajnos) visszakérte. Az 1875-ös kereskedelmi törvény alapján létrehozott cégbíróságok pedig (erről Czaga Viktória és Halmos Károly nyilván részletesebben is szól), bár feladatukhoz tartozott, korántsem mindig archiválhatták az alapítók névsorát. Pedig ezek a listák igen széleskörű tájékoztatást nyújtanak a részvényesek társadalmáról. Nemcsak a legnagyobb és legbefolyásosabb részvényesekről tartalmaznak adatokat, hanem a kisrészvényesek tömegeiről is, s ez az egyetlen forrástípus, amelyből kirajzolódik: milyen társadalmi rétegek befektetéseit szívták fel a részvénytársaságok. Az alapításkor kimutatható részvénymegoszlás azonban nem rögzít egyszer s mindenkori állapotot. Az alapítók jelentős része ugyanis nem vagyonképzés gyanánt írt alá a részvénykibocsátáskor, hanem a haszonnal való értékesítés céljából vásárolt. A részvények forgalmáról azonban igen keveset tudunk, mivel újabb névszerinti részvényeslisták csak a közgyűlések alkalmából maradtak fenn. A közgyűléseken való részvétel feltétele volt, hogy az évenkénti közgyűlés idejére a birtokos helyezze letétbe részvényeit a bank pénztáránál. A közgyűlésen letevő részvényesek névjegyzékét a cégbírósági okmánytárak őrzik. Ezek a névsorok azonban nem olyan teljeskörűek, mint az alapításkor készültek, hiszen csak azokat tartalmazzák, akik részt kívántak venni a közgyűlésen, illetve azokat, akik a birtokukban levő részvénymennyiség alapján remélhették, hogy szavazatukkal befolyásolni tudják az ott hozandó döntéseket (a szavazatok száma ugyanis a részvénymennyiség függvénye volt - egy alapszabályban meghatározott limiten belül), így tehát többnyire épp a kisrészvényesek hiányoztak a névsorból.