Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

tizsében, egymáshoz való viszonyában ment végbe valamelyes, alig manifesztálódó elmozdulás, amely elsősorban a korábbi állapottal összehasonlítva tárható fel. A modern város előzményeinek vagy alapvető osztályainak keresése a hagyományos funkciójú kézművesipari-kereskedelmi központokban vagy agrárvárosokban hiábavaló, tévútra vezető módszer. Gondoljunk csak azokra a munkákra, amelyek a társadalmi változás egyedüli vagy legfőbb jegyének a néhány, rövid ideig virágzó manufaktúra vagy gyár jelentéktelen számú munkásainak, vagy a még szűkebb csoportot alkotó vállalkozók megjelenését tartották. Az átalakulás valójában, eltérő mértékben s eltérő előjellel, a társadalom minden rétegét, a kiváltságos rendi csoportjait csakúgy, mint a kiemelt jogállást nélkülözőket, érintette. Az úgynevezett polgári foglalkozást űzők -kézművesek, kereskedőkmár a 1B.században sem képeztek gazdasági szerepüket, anyagi helyzetüket, életmódjukat, társadalmi presztízsüket, a városigazgatásra gyakorolt befolyásukat tekintve egységes társadalmi csoportot. A 19.századi gazdasági fejlődés nem csak elmélyítette a különböző rétegek, csoportok közötti különbséget, de jelentős mértékben megváltoztatta a különböző társadalmi- és foglalkozáscsoportok, illetve szakmák presztízsét, hierarchiáját. A 18.századi kutatásnak tehát e kérdésekkel is behatóbban kell foglalkoznia . A szemléleti megújulás másik követelménye, hogy a vizsgálatok túllépjenek az úgynevezett polgári elemek, az ipar, kereskedelem és forgalom szférájában működő önállók körén. A várostörténetírás, ha nem is teljes egyöntetűséggel, de elvetette azt a nézetet, hogy önmagában a mezőgazdasági termelés kétségessé teheti egy település városiasságát, sőt elismeri, hogy bizonyos feltételek között városképző, városfejlesztő erő is lehet. Ez tükröződik abban is, hogy az újabb várostörténeti monográfiák tág teret szentelnek a mezőgazdasági termelés kérdéseinek; a társadalomtörténeti elemzésekből azonban hiányzik az őstermeléssel foglalkozók összetételének és rétegződésének behatóbb vizsgálata. Pedig, mint az 1828. évi összeírás adatai mutatják, a 19.század első felében a mezőgazdasági termelés, különböző mértékben, de szinte minden magyarországi városban -és nem csak a mezővárosokban!- a lakosság nem jelentéktelen részének