Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

kásviszonyok alakulása. Megtudhatjuk ezekből a forrásokból, hogy az egyes társadalmi rétegek, illetve a helyi társadalom egésze mennyire volt zárt vagy nyitott, hiszen elsősorban a birtoknyilvántartást . szolgáló iratok sorozatai teljesek és ezekből az egyén társadalmi emelkedését vagy süllyedését is reprezentáló vagyoni helyzet jól kiolvasható. Fontos azonban megjegyezni, hogy elsősorban nem a közigazgatási iktatott iratokat, hanem a polgármester működése során keletkezett, de speciális célzattal fölvett és külön nyilvántartott adatsorokat célszerű kutatni. Mint említettem, 1872 után nem változott az iratkezelés rendszere a polgármesteri hivatalban. Lényeges változás volt viszont, hogy erősen megcsappant a testületi döntést kívánó ügyek száma; az ügyek 68 %-át már a hivatali apparátus intézte. Az irattározás 1877-1885 között alapszámos rendszerben történt, majd 1886-tól visszatértek a kútfők. A korabeli segédkönyvek ehhez is segítségünkre vannak. A fond számos állagából alaposabban a társadalomtörténet számára eddig legkevésbé feltárt közigazgatási iratokat vizsgáltam meg, ennek is két részét, az iktatott, illetve a külön kezelt iktatatlan iratokat. Az anyag feltárása során főképpen arra igyekeztem koncentrálni, hogy olyan ti12 pikus forrásokat találjak az iktatott anyagban, amelyek elsősorban -ha szabad így fogalmazni- a város szegényeit, a vagyontalan rétegeket mutatják meg, hiszen ez a korszak társadalomtörténetében az egyik fehér folt, különösen akkor, ha helytörténeti megközelítésben nézem a dolgot. A vezető, a legvagyonosabb rétegekre vonatkozó forrásokat és feldolgozásuk módszereit lényegében már föltárta és kimunkálta a kutatás. Magam tehát elsősorban a nincstelenekre és mivel polgárosuló időszakról van szó, az iparosodó rétegre figyeltem. A már korábban is jelzett probléma -az esetlegesség- mellé újabb nehézségek párosulnak. Ahogyan előre haladunk az időben, úgy válnak az iratok egyre semmitmondóbbakká. Ha megnézünk egy-egy szegénységi bizonyítványt, a 70-es évek elején még gyakori, hogy a kérelem mellé környezettanulmányt is csatoltak,

15 később azonban nem tudunk meg egyebet, csak egy nevet, egy lakcímet és azt: az illető vagyontalan.

14 A szegények ápoldájával kapcsolatosan pl. hiába próbálunk a nincstelenekre vonatkozóan adatokat keresni; csupán az ápolda anyagi ügyeire, esetleg belső rendjére vonatkozóan talá-