Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
A háború és az impériumváltás krónikája
9 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. előtérbe állította az áldozatokat: „A fegyvereknél csak az ásók dolgoztak szorgalmasabban, lövészárkokat készítettek elő millióknak, sírokat elesett százezreknek.”10 Az áldozatok s a háború pusztításának kiemelése után megszólalásaiban hangsúlyos szólamot kapott a szolidaritás gondolata. Szolidaritás és együtt érző azonosulás a fronton harcolókkal, tevékeny szolidaritás a sebesültekkel. Az utóbbi célok megvalósításáért a Márki rektorsága idején hadikórházzá átalakult egyetemi klinikák különösen sokat tettek. A frontra vezényelt ifjúsággal való azonosulás Márkira nagyon jellemző formában jelent meg 1915 májusában, az egyetem évzáró tanácsülésén mondott beszédében. Máskor tanév végén ünnepi ülést tartottak, 1915-ben elmaradtak a szokásos külsőségek. „Hogyan is ünnepelhetnénk amaz ifjúság nélkül – kezdte beszédét a rektor –, amelynek több mint fele az egész iskolai év alatt, teljes tíz hónapig ott küzdött és küzd ma is a csatatéren, hogy édes hazánk területét, szabadságát, függetlenségét megvédje a reá törő népek ellen? Hogyan öltsünk díszruhát, mért kössünk díszkardot akkor, mikor fiaink, tanítványaink sáros vagy poros, szétszakadozott vagy véres ruhákban rohannak előre, mind előbbre, s fegyvereik éle kicsorbul az ellenséggel folytatott ádáz küzdelemben?”11 A gondolatmenet úgy folytatódott, „lesz még egyszer ünnep a világon”, s amikor visszatér a vitéz ifjúság – természetesen győztesen –, nem egyenként kapják az elismerés babérleveleit, mint a legjobb diákok, hanem a dicsőség egész koszorúja illeti meg őket. Az emelkedett stílusú, metaforákra, történelmi analógiákra épített doktoravató beszédekben Márki változatos módon próbálta rendkívüli erőfeszítésekre, összefogásra mozgósítani hallgatóit, s rajtuk keresztül a magyar társadalmat. A Hábo rús beszédek címen önálló kötetben is kiadott doktoravató szövegek 12 külön elemzést érdemelnek, mert világosan tükrözik, hogy bizonyos történészi szerepfelfogás hogyan fonja össze a tudomány és a napi politika szálait. A sűrűn ismétlődő doktoravatásokon Márki szívből beszélt, de a nyilvánosság előtt nem adott hangot kétségeinek, a német szövetségessel szembeni kritikájának. A naplóban megtaláljuk ezeket a megjegyzéseket. A háborús beszédek többsége feltehetően Márki rektori státusa miatt született meg. Bibliográfiája szerint az 1914/1915-ös tanévben 23 háborús doktorrá avató beszédet mondott, a következő tanévben prorektorként ötöt. Ezt követően a háború ügyében alig szólalt meg. 1916 szeptemberében az erdélyi román betörést követően küldött egy cikket Az Est nek, amelyben ókortól induló történeti példák sorolásával azt akarta dokumentálni, hogy Erdélyt tartósan keletről soha nem lehetett meghódítani. A román betörésre reflektáló cikket azzal zárta, hogy ha most – a világtörténelemben először – sikerülne is Erdélyt kelet felől meghódítani, Bukarest nyomban vidéki várossá válna, s Románia „Erdély meghódítása után ennek csak függeléke lehet”.13 Nehéz helyzetben bizta tásnak szánt sorok, ugyanakkor a korabeli közgondolkodás egyik fontos tételére is utal. Az ilyen és hasonló premisszák következményei 1918 után mutatkoztak meg a maguk nyers valóságában. Az emelkedett stílusú nyilvános megszólalások után a napló a háború realista hangú prózája. Sok forrás dokumentálja azt, hogy Márki kezdettől fogva pontosan látta, Magyarország sorsát illetően milyen következményei lehetnek a háborúnak. Igye-10 Amik egy év óta történtek... Dr. Márki Sándor rektor évzáró doktoravató beszéde. Kolozsvári Hírlap, 1915. jún. 27. 11 Évzárás a kolozsvári egyetemen. Kolozsvári Hírlap, 1915. máj. 30. 12 Háborús beszédek. Doctoravatásokon mondta Márki Sándor. Kolozsvár, 1915. IV, 63 p. 13 Márki Sándor: Erdélyt keletről nem lehet meghódítani. Az Est, 7. évf. 1916. szept. 14. 257. sz. 8. p.
