Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
A háború és az impériumváltás krónikája
8 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. rében is említ egy székelykeresztúri unitárius tanárt, akit egyéb vádak mellett naplója miatt fogtak el.7 Az 1920-as évben pedig egymást érték a felderített „összeesküvések”, amelyek házkutatással, iratok, esetenként naplók lefoglalásával jártak együtt. A többrétegű, pontos információk és hamis vagy torzult hírek sokaságát tartalmazó, szélesen hömpölygő naplószöveg forrásértéke nem kérdéses, ugyanakkor felhasználása nagyon gondos filológiai munkát kíván. Erdély, az impériumváltás, a kolozsvári egyetem történetének kutatói mellett nagy haszonnal forgathatják a társadalomtörténészek is. Az érzelmek történetét, a félelem és remény világát vizsgáló mentalitástörténészek bizonyára örömmel nyugtázzák, hogy Márki ilyen széles horizontú krónikát írt a 20. század egyik legfeszültebb és legizgalmasabb történeti pillanatáról. HÁBORÚS ÉVEK Márki Sándort 1914 májusában az 1914/1915-ös tanévre a kolozsvári egyetem rektorává választották. Az egyetemi hierarchiában karrierje csúcspontjára ért, viszont teljes rektori időszaka a háború idejére esett. Építkezés, fejlesztés helyett az egyetemi élet háborús viszonyokhoz igazításának feladata jutott osztályrészéül. Márki világosan látta azt, hogy a világháború milyen veszélyeket tartogathat Magyarország számára, de mint lojális, hazáját szerető polgár, teljes szolidaritást vállalt „a háborúba lépett nemzettel”. Rektorként igyekezett úgy szervezni az oktatást, hogy segítse a behívott hallgatókat féléveik abszolválásában. Ha nem is örömmel, de a katonaság rendelkezésére bocsátotta az egyetem épületeinek egy részét. Személy szerint is igyekezett minden tőle telhetőt megtenni a győzelem érdekében. Közszereplései során – főleg rektori megbízatása idején – újra és újra az erők összefogására, a háborúval járó áldozatok vállalására buzdított, s arra törekedett, hogy felmutassa a háború, az áldozatvállalás erkölcsi támaszt adó, felemelő mozzanatait. Maga is próbált példát adni: egyetemi professzorként tartósan helyettesített hadba vonult gimnáziumi tanárt, s erejéhez mérten anyagi áldozatokat vállalt. Márki számára, gondolkodásából eredően, létfontosságú volt, hogy úgy érezze, a háborúnak megvannak az erkölcsi alapjai, s természetesen láttatni is akarta ezeket. Egyik fontosnak tekintett beszédében Kölcsey Parainesis éből kiindulva kísérletet tett a háború parainézisének megfogalmazására. A szemben álló felek vezetőinek gondolatait elemezve, erőltetett, de érdekes logika nyomán a következőkre jutott: „Íme, a háború parainézise, amelyet uralkodóknak, hadvezéreknek, államférfiaknak s a közélet más vezetőinek a világtörténelem legnagyobb, legvéresebb háborújában tett nyilatkozataiból állítottam egybe – ugyanazokat a magasztos elveket hirdeti, amiket valaha Kölcseynek a béke, sőt a tespedés idején készült parainéziséből tanultunk megismerni és értékelni.”8 Rektorként és prorektorként elmondott beszédeiben rendszerint hangsúlyosan szólt a háború okozta pusztításról. „[...] ébren vagyunk-e, vagy csak úgy álmodjuk, hogy a művelt huszadik században élünk? Most a halál arat; a műveltség pedig maga az élet, az emberiség legnemesebb törekvéseinek megnyilatkozása” – indította fent idézett beszédét.9 A háború első évét áttekintő évzáró doktoravató beszédében ugyancsak 7 MSN, 1919. dec. 26. 8 Márki Sándor: A háború parainézise. In: Háborús előadások a kolozsvári m. kir Ferenc József-tudományegyetemen. Szerk. Márki Sándor. Kolozsvár, 1915. 111. p. 9 Uo. 89. p.
