Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
A háború és az impériumváltás krónikája
7 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. megszállt területekről valóságos és hamis hírek egyaránt érkeztek hozzá. A politikai központokban zajló eseményekről elsősorban sajtó útján tájékozódott, a cenzúrázott és propagandisztikus szövegekkel teli újságok nem könnyítették meg az informálódást. A helyi magyar és német lapok nagy fehér foltokkal jelentek meg, volt rá precedens, hogy az újság első oldalán a fejléc alatt alig maradt szöveg. Ilyen körülmények között a politikai összefüggésekről szinte csak a román lapokból lehetett tájékozódni. „,[...] a román politikai boszorkánykonyha rejtelmeiből, a magyarság ellen való – gyakran embertelen – agyarkodásokból onnan írhattam ki egyet-mást” – jegyezte meg a visszatekintő naplóíró.5 Ezen a területen Márki kimondottan széleskörűen tájékozódott, 1919-es feljegyzéseiben mintegy húsz román újságot említett. Közülük sokat napi rendszerességgel olvasott. Így azután többszintű krónika keletkezett, a tények megbízhatóságát illetően az egyes rétegek forrásértéke nem azonos, viszont az erdélyi magyar társadalom gondolkodásáról a valóságalapot nélkülöző hírek is pontos képet adnak, azaz bizonyos tekintetben a fals vagy rémhíreket soroló bejegyzéseknek is van forrásértéke. A napi bejegyzések terjedelmének növekedéséhez hozzájárult Márki Sándor státusának megváltozása. 1919 májusában a románok átvették az egyetemet, a tanításra és az intézményi adminisztrációra fordított idő felszabadult. Kolozsvár megszállása után a magyar társadalmi és kulturális szervezetek sem működhettek, sőt az alkalmi összejöveteleket is betiltották. A város szellemi életében és a katolikus intézményhálózat működtetésében aktív szerepet játszó Márki társadalmi funkciói egy időre megszűntek. A levelezés tilalma miatt hosszú időre kirekesztették az amúgy sem nagyon működő tudományos intézményrendszerből is. Márki az események alakítójából szemlélővé vált. Idejének jelentős részét tájékozódásra, a napi hírek összegyűjtésére és lejegyzésére használta fel. Történész módjára igyekezett minden információt összegereblyézni. Forrást jelentett számára a borbélyüzletben hallott történet éppen úgy, mint egy román újság külpolitikai híradása. A terjedelem mellett megváltozott a napló stílusa is. Korábban Márki – hol rövidebben, hol hosszabban – tárgyszerűen lejegyezte, hogy adott napon mi történt. Az írásban rögzített eseményeknek általában részese volt. Ha másoktól hallott történeteket írt le, szinte mindig megnevezte a forrást. A naplót olvasva megtudhatjuk, ki mit mondott az egyetemi tanácsban, a New York kávéház törzsasztalánál. Ugyanígy, ha alkalmi találkozásai során érdekesnek vagy fontosnak minősített információt hallott, mindig leírta beszélgetőpartnere nevét. A Metamorphosis részben fokozatosan megritkulnak a ko lozsvári nevek, a hírek forrásai pedig egyszerűen eltűnnek. Márki híreket továbbító ismerőseinek neve helyett általános felvezető formulákat találunk: „aszongyák”; „susog Midász király nádasa”; „Mindenváró Ádám azt mondja”. Máskor a naplóíró úgy indít egy-egy valószerűtlen hírcsokrot, hogy „hóstáti és szalonpletykák szerint”. A naplóírói gyakorlat megváltozásának magyarázatát maga Márki adta meg a Metamorphosis Trans sylvaniae részt záró bejegyzésben: „Egyéb tudósításaim azért olyan »aztmondjákosak«, mert, érthető okokból, a hírek elbeszélőit nem nevezhettem meg anélkül, hogy esetleg a Fellegvárba juttassam őket, ahová az én utam is nyitva állt minden pillanatban; hiszen mindenki nyíltan beszélte, hogy én bizonyára naplót vezetek az eseményekről. Néhányan jobb embereim közül ezt bizonyosan is tudták; a naplóvezetés pedig kész irredentista kémkedés volt a testvérek szemében.”6 Azaz informátorai védelme miatt hagyta el a neveket Márki. Az aggodalom megalapozottnak bizonyult, 1919 decembe- 5 Uo. 6 Uo.
