Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
463 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 tálni akarja, hogy fogadja el a magyar irodalomtört. tanszéket, de nem hiszem, hogy ez iránt már szólt volna neki. Ránta bölcsészkari szolga nem lesz ugyan rektori irodatiszt, de főpedellus lett az öreg Imre helyett, s már be is költözött. A termek magánföliratait jelző érctáblákat eleinte szépen elraktározták, de most eladták, beolvasztás végett. Minden héten két gyűlést is tartanak, szorgalomban tehát nincs hiány. Szeged vidékéről érkező hír szerint ott a franciák a kivonuláskor mindent elárvereztek, és idegen jószágot egyáltalán nem vittek magukkal. Annál elkeseredettebb a nép a képzelhetetlen pusztítások miatt másokra, az oláhokra, a hatvanesztendősek is mondogatják, hogy kárpótlásnál Bukarestből még a furulyákat is magukkal hozzák. A nép Szegeden az utcákat szegélyező fákat és az újszegedi liget gyönyörű fáit is kivágta, s azokkal tüzel. A drágaság az itteninél is sokkal nagyobb. Az állomások a vasutaknál mérhetetlen piszkosak, pl. Nagyváradon a kocsikból kisepert szemetet a vágányok mellett felhalmozva, el sem hordják, a várószobákban szalmát almoznak az emberek számára fekvőhelyül stb. A katonaság hajlandó volna visszavonulni – kívánat szerint – a Maros mögé és csak a nép megnyugtatására fejteni ki némi ellenállást. Horthy közkatonái naponként 12 koronát kapnak, s igen fegyelmezettek. A nép hisz Bellaghné jövendöléseiben; 218 s mert beteljesült, hogy 1919 nagyon szomorú esztendő lesz, reméli, hogy 1920-ban minden jóra fordul Mo.-ban, 1921. pedig nagyobb lesz, mint valaha. A román szenátus karácsony napi ülésében Lepadatu szenátor, a cluji egyetem tanára és képviselője, a cluji egyet. tanárok kinevezése és fizetése ügyében interpellált, Ciorogariu nagyváradi püspökhelyettes pedig panaszkodott a demarkácionális vonal miatt, mely „az ellenség” kezében hagyja a román falvak nagy számát és katonáik sírjait. Panaszkodott továbbá az idegenek, különösen a magyar zsidók tömörülése miatt; utóbbiak igen nagy számban vannak Váradon, s el akarják árasztani Bihar vármegye román többségét. Sokkal fontosabb az a hír, hogy tegnap a román parlament eddigi üléseiben nem tapasztalt nagy lelkesedéssel szavazta meg az uniótörvényt, a román tartományoknak az anyaországgal, a patria-mamăval való egyesítését. Ugyanekkor olvastuk, hogy Cseh-Szlovákia önkormányzatot adott Kárpátó-Russziának (szép név!), s így Krisztus palástján mindenképpen osztozkodnak, noha a béke megkötését (bár biztosaink még el sem indultak) csak januárius végére jósolgatják. Délután járt nálam az EMKE hivatalnokai nevében Beregszászy és Szőts, jelentve, hogy az EMKE helyiségeit Boeriu lefoglalta (állítólag a belügyi államtitkár részére), s januárius 5-ig ki kell költözniük. Mivel pedig Béldy gróf elnök nincs itt, Sándor József alelnök-főtitkár pedig egy ródli-horzsolás következtében beteg, én intézkedjem. Erre, mint föl nem esküdött tisztviselő alkalmas nem lévén, megbeszéltem ugyan velük a tennivalókat, elsősorban az ügyvéd igénybevételét, de személyes eljárás tekintetében Nagy Károly püspökhöz, igazgatótársamhoz, mint esküre nem kötelezetthez utasítottam őket. dec. 31. A térparancsnokság megengedi Kolozsvár nem keleti keresztényeinek, hogy az újesztendő napján vallását szokott módon gyakorolja. Ide jutottunk 350 esztendővel az erdélyi vallásszabadság kimondásával! Majláth püspök már féléve megmondta, hogyha a Főtanács nem segít, 20 év múlva a 700 000 erdélyi kat. és protestáns görögkeleti lesz. Drummond is utal erre az erdélyi dolgokról most megjelent röpiratában, melyet az Indépendance mint a hazugságok halmazatát ismertet, holott, hogy a tisztviselőket 218 Dr. Bellaghné jósol. Az Ujság, 17. évf. 1919. nov. 23. 162. sz. 5. p.
