Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
353 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 hogy többé nem térnek vissza. A meghívottak (Kolosváry, Menyhárth, Szandtner, Réz, Imre stb.) kijelentették, hogy elvi szempontból nem fogadhatják el a meghívást, a kívánt nyilatkozatot pedig nem írják alá. Így csak az erről felvett jegyzőkönyvet küldik el Szegedre. júl. 20. De. a városba menet fogolykísérő őrjárattal találkoztam: Dózsa Ferenc táblabíró fiát vitték be; du. a Nemzeti Kaszinóba mentem; alig olvastam és beszélgettem ott pár percig: pontban 6 órakor kiparancsoltak bennünket azzal, hogy a kaszinót becsukták, a székeket és a lakást lefoglalták. A kártyaszobából a szegény karthauziak szomorún távoztak. Hát ide sem jöhetünk többet. Otthon olvasgatjuk (amíg engedik) pl. az Apáthy-per sovány részleteit. Persze nincs a tudósításokban, hogy a vizsgálóbíró az előleges kihallgatásnál a vallomása után távozó Stief Jenő itteni tekintélyes papiroskereskedő és nyomdász után ment, s úgy vágta pofon, hogy egy foga mindjárt kiesett, a másikat pedig itt kellett kihúzatnia, egy katona pedig puskatussal úgy bökte oldalba, hogy egyik bordája most is sajog bele. Mit tehetett mást, mint hogy az igazságos Mátyás városában dr. Tompával látleletet vetessen fel sérüléséről?! – Sarudy tanítóképző int. igazgató mondja, hogy román utóda aug. 1-[jén] foglalja el helyét, s neki költöznie kell, nem tudja, hova. Dr. Engel Gábort, a Karolina Orsz. Kórház igazgatóját is elmozdították, s az adminisztrációval dr. German Pompeiust bízták meg. Engel megérdemelte sorsát, mert évek óta elnézte a kórház élelmezése körül elkövetett visszaéléseket. – Egyébiránt, hír szerint, a magyarok ma már megint Nagyváradon vannak (!), ahol a dupla vörösöknek valami nagyon aligha örülnek. 106 júl. 21. Reggel Orosz Endre apahidai igazgató-tanító volt nálam. Ma jár le felesküvésének határnapja, de nem esküszik fel, így aug. 1-[jén] hajléktalan lesz szép régiséggyűjteményével együtt. Szeretne kivonatot csinálni Jakab Elek Kolozsvár történeté ből, s átdolgozni Kővárytól Erdély régiségei t. – Dél felé 4 egyfogatún sebesülteket láttunk, igen rosszul bekötözve. A budapesti kormány – olvasom ma a Progrès -ban – rádiógram útján újból kérte a párizsi konferenciát, parancsolja vissza a románokat a megállapított határok mögé; a Budapesten élő tótok pártfogását a norvég szövetség átvette, de a román állam érdekeit képviselő svájci konzulság az erdélyiekét nem, mert nem ismeri el őket román alattvalóknak, s így nem is képviselheti őket. Tegnap sok száz esztendős nemzeti viseletük hordása miatt itt a torockai lányokat is befogdosták. Láttam ma azt az amerikai zászlós autót, mellyel egy amerikai ezredes jött szétosztani a magával hozott 40 vagon gyógyszert és fehérneműt az erdélyi hadak közt, s a 200 000 rend polgári ruhát. Ma különben az összes autókat lefoglalták hadi célokra. – Apáthy perének 4. napján Schneller rektor, mint tanú, igen szépen nyilatkozott Apáthy tudományos értékéről, kiemelte a gyanúsításokkal szemben, hogy Apáthy a forradalom alatt is rendesen megtartotta egyetemi előadásait, s hogy annak idején vele együtt jelenvén meg a vasútnál Berthelot francia tábornoknál, ez megnyugtatta őket az iránt, hogy működésében az egyetemet zavarni nem fogják... Kratochvil ezredes pedig nyíltan kijelentette, hogy Apáthy katonai dolgokba nem avatkozott, ő mint parancsnok, tőle teljesen függetlenül 106 A Tanácsköztársaság kormánya, miután hiába várta, hogy a Felvidék kiürítése után – a békekonferenciával kötött megállapodás szerint – a román csapatokat visszavonják, úgy döntött, fegyveres erővel szabadítják fel a Tiszántúlt. A Vörös Hadsereg egységei július 20-án lépték át a Tiszát, de a magyar támadás pár nap alatt összeomlott, s a románok előtt megnyílt az út Budapest felé. A július 20. utáni, valóságtól többnyire távoli katonai hírek a tiszai harcokra vezethetők vissza.
