Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
321 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 gondolat érvényre emelése. 4. A törvény uralmának s a jogfolytonosságnak az államélet egész mezején való haladéktalan feltámasztása, s a végrehajtó hatalomnak nemzeti hagyományainkhoz hű s a művelt nyugati demokráciák jellemének megfelelő kezelése. Az itteni lapokban még nem közölt proklamáció szerint a miniszterek az utolsó órában, a legvégzetesebb percekben vállalkoztak súlyos feladatokra. Kénytelenek voltak szerény erőiket a nagy ügy szolgálatába állítani, mert vezető államférfiaink börtönben sínylődnek vagy idegen országokban számkivetve élnek. Emberfölötti munkájuk teljesítéséhez azért az egész nemzet osztatlan támogatását kérik. A nemzeti szerencsétlenségek súlyos napjaiban felejtsünk el minden ellentétet, ami pártokat, felekezeteket, osztályokat elválaszt, és siessünk minden erőnket egyesíteni, hogy a végső összeomlást az utolsó percekben feltartóztassuk. – Így írhatott volna az Aradon 1849. aug. 11-[én] feloszlott magyar kormány, ha – Szemere óhajtása szerint – még egyszer helyére állhat. Adja Isten, hogy ne olyan, vagy még nagyobb romlás következzék ránk, mint „akkor”. Vix, Berthelot visszahívatása jó jel, mert tiltakozást jelent az egyoldalú információ ellen, a nyárra a vérmesek sok minden jót ígérnek, egy szabad Magyarországot; de – ma kezdenek uralkodni a fagyos szentek. Egy, a görög polg. életbe visszavonuló r. tiszt mondta valakinek, hogy a magyarok ne legyenek túlságos bizalmasak; Kratochvilnak egyik kapitánya, s több magyar nevű, de r. tiszt a – csehek módjára – minden mozdulatot idején tudatott a velük szemben állókkal, mert a vér nem tagadhatja meg magát. máj. 13. Dél felé román zászló alatt, néhány szuronyos katona során át mentem be az egyetemre, a szeminárium átadása végett. A fölvett jegyzőkönyv szerint dr. Rosca Pál nagyszebeni szemináriumi tanár felmutatta a nagyszebeni román Kormányzótanácsnak Nagyszebenben 4336/1919. sz. a. május 12-én kelt rendeletét, s kijelentette, hogy (Bran György hadnagy, jegyzőkönyvvezetővel együtt) megbízatásához képest a magyar állam tulajdonában levő közép- és újkori szemináriumot felszerelésével együtt, leltár mellett, a román (állam a jegyzőkönyvből kimaradt) tulajdonába átvenni óhajtják. Én viszont, mint e szeminárium igazgatója kijelentettem, hogy felettes hatóságul egyedül a magyar állam illetékes hatóságát ismerhetem el, intézetem átadását tehát csak ezek rendeletére vagyok hajlandó eszközölni; a nagyszebeni román Kormányzótanács illetéktelen rendelete ellen tiltakozom, s az átadást, valamint az annál való közreműködést megtagadom. Erre a megbízott (persze csak képletesen) erőszakot alkalmazván, egyszerűen megmutattam a szekrényeket, mikben a könyvek vannak, s kijelentettem, hogy – a kulcsok nálam hagyatván – a felelősséget a felszerelésekért csak akkor viselem, ha a leltárt jelenlétemben veszik át. Ez később fog megtörténni. Közben bejött és bemutatkozott dr. Ghibu Onisifor szebeni kultuszminiszteri államtitkár is (egy franciásan nyírt szakállú fiatalember), s pár udvarias szó után az átadás véget ért. Jelen voltak Szádeczky és Bartók kollégáim, mint tanúk; s az aktus után, felszólalásunkra, a katonák beeresztették az ifjakat is, hogy a szemináriummal függőben levő ügyeiket elintézhessék. Szegények, a legnagyobb bizonytalanságban élnek; meg is mondtam a biztosnak, hogy a hátralevő egy hetet még megvárhatták volna; de csak annyit mondhatott, hogy a megbízatás neki is kellemetlen. Ilyen módon történt meg a többi szeminárium átadása is. Mivel esküt csak a rendes tanároktól követeltek, az egyetem többi személyzete annál inkább helyén maradt, mert különben a megszállott területről a polgári vonakodókat eltávolították volna. – Zsakóné maga hozta el fiának, Pistának, most megjelent kézikönyvét a pszichiátria alapvonalairól; de nem tudja, fiát Szeben-
