Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
322 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 ben benn tartották-e katonaorvosi szolgálatra, s egy esztendő óta nem hallott orosz hadifogságban levő másik fiáról, Andorról. Jellemző, hogy saját birtokukra, melyet a lakosok egyre fosztogatnak, katonai engedéllyel csak 15 napra látogathattak el, s így ott minden veszendőbe megy. máj. 14. Roscának megmondtam, hogy nem felelhetek a szeminárium könyvtáráért, ha annak több gazdája van, s ha naiv könyvtárnokom (egy Brósz nevű apáca) egy előttem ismeretlen román hallgatónő kívánságára átadja a szekrénykulcsokat. – Ma még néhányan összejöttünk az egyetemen, hogy saját könyveinket hazavitessük. Az indexeket aláírhatjuk, de a román dékánhelyettes (?) hitelesítné, mire kevesen vágyakoznak. Katonák ma is voltak az egyetem előtt. A görög kat. papok kolozsvári kongresszusa ösz szeült Kolozsvárt, s egy teol. fakultás felállításáról is tanácskozni kíván. Jún. 15–szept. 15-[ig] Balázsfalván a szebeni kormány tanfolyamot rendez az erdélyi, magyarországi és bánsági gimnáziumok nemzetivé tétele végett szükséges tanárok előkészítésére – mindenből kivéve persze a magyar nyelvet és történelmet. A Patriá ban meglepetve olvasom, hogy Alexics György (kiről a lap helytelenül írja, hogy nem csak Budapesten, hanem nálunk is jelölt volt a román katedrára) Nagyváradon mint Kun Béla „bolseviki tolvajbandájának, a román proletárok csapatának feje” szállásolta be magát a nagyváradi g. kat. püspök palotájába, de Radu Jakab püspökhelyettesnek, távozásakor, azzal adott át egy koronát, hogy ők – nem tolvajok. A lap különben reméli, hogy ez az „eszmék nélküli ember”, ki egyetemi katedrák keresőjéből tolvajbanda feje lett, akasztófán végzi életét.69 – Ghibu államtitkár ma a kolozsvári nemz. színházat is átvette a román állam tulajdonába; így a bukaresti színháznak már kihirdetett vendégjátékai voltaképpen megnyitó előadások lesznek... máj. 15. Három nap alatt a főbb utcák háziurainak és kereskedőinek román zászlókat kell csináltatnia büntetés terhe alatt. A királyi párt várják. Már leng a zászló nemcsak az egyetemen, hanem a színházon is. A két új román könyvkereskedés kirakataiban a királyi pár és Vitéz Mihály arcképei, s Nagy-Románia térképei, az utcákon jóformán csak román beszéd. – A tegnapi esetért apáca-könyvtárnokom (Brósz Zsermen) siránkozva igazolta magát, megmutatta, hogy a keresett könyvek helyükön (ti. új helyükön) vannak, s végre megvigasztalódott. A rektori és dékáni irodákban most már románul iktatnak és Drăgan, a rektori ügyek vezetője, azt tanácsolja a hallgatóknak, hogy elmaradt vizsgálataikat, szigorlataikat a debreceni egyetemen tegyék le; úti igazolványokért azonban ezeknek s összesen mintegy 1500 Erdélyen kívül lakó hallgatónak Szebenbe kell folyamodniuk. Pedig az aradi hírtenger dagálya azt a szalmaszálat úsztatta felénk, hogy Erdélyt nem kapják meg, legalább nem egészen, s a Temps nyomán ma már ro mán lapok is írják, hogy a királyságnak nemcsak József főhg. vagy a connaughti hg. megválasztása alakjában való helyreállításáról, hanem egy új Ungro-Valachiáról is szó van, Magyarországnak Romániával való személyes uniójáról. Vasárnap különben a románok itt állítólag népgyűlést akarnak tartani, hogy tiltakozzanak a konferenciának a területek osztogatásában való fösvénysége (!) ellen. Arról nekünk sejtelmünk sincs, 12-én a konferencia régi tízes bizottsága mit határozott Ausztria és Magyarország határairól. 69 Petronius: „Tovarăşul” Dr. Alexics György. Patria, 1. évf. 1919. máj. 13. 70. sz. 2. p.
