Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
312 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 ő buktatta meg Apáthyval, ami hallatlanul erős munka volt, s a sok korteskedés alá is ásta egészségét. Hibája, hogy a függetl. pártpolitikát minden téren bevitte a városi közéletbe is, melyet minden romlottságtól meg akart tisztítani, de eközben, vezérével, Apáthyval együtt, egy kissé zsarnoka is lett a városnak. A Tulipán-iparmozgalomnak Erdélyben egyik fő gyámolítója volt, s a háború után maga is alapított jól jövedelmező cukorkagyárat, mit azonban az egyetemi körök nem néztek jó szemmel. A forradalomtól az Új Magyarországot várta, de az utolsó napokban már elkeseredve látta, hogy talán minden összeomlik. Utoljára, Orosz Endre gyűjteménye ügyében, ápr. 1-[jén] beszéltem vele. Kettőnk közt zavartalan jó viszony volt, húszéves ismeretségünk egész ideje alatt. Nyugodjék békében! ápr. 17. Csak most hallunk, de most sem a lapokból hallunk, híreket a szovátai lázadásról, melyet 3 nap alatt levertek.55 Domáldon a szászok szegültek ellene a besorozásnak, s közülük kettőt a hadbíróság halálra is ítélt. Ugyanez a sors ért a rákosi magyar lázongók közül ötöt. A Szilágyságban a románoknak újabban sikereik voltak; de a frontra legújabban küldöttek megunták a háborút, sokan dezertálnak vagy átállnak. Két szász a szamosfalvi hangárból két repülőgépet vitt át a magyaroknak. No, de Erzsébetvároson 27-én a cigányok nemzetgyűlést tartanak,56 hogy Nagy-Romániához csatlakozza nak. Talán kívánatosabb elemek, mint azok a zsidók, kik 2500 koronát is kiszurkolnak egy-egy palesztinai útlevélért, ámbár a zsidók egyre-másra jelentkeznek – vagyonuk biztosítása végett – a honpolgári eskü letétele végett Bukarestben, amelynek felfordult helyzetéről ma megint nagyon fantasztikus hírek keringenek, holott a bukaresti lapok rendesen jelennek meg, s nem a maguk állítólagos bajairól írnak, hanem a valószínűleg szintén túlságosan kiszínezett budapesti állapotokról, mikre nézve ők a fő forrásaink. A színezések közé tartozhatik, hogy a b[uda]pesti öreg tanárokat rendre elbocsátják, és nyugdíj helyett 15 kor. napszámot adnak nekik; hogy három étkezési kategória van, az I.-be, a legjobb eledelekkel, tartoznak a proletárok, a II.-ba a fejmunkások, a III.-ba – a moslékosba – az „urak”. Ezzel szemben azonban úgy hallom, hogy 5 koronáért most már előkelőbb szállóban is lehet ebédet kapni, s kávéházban 1 kor. 4 fillér a kávé kenyérrel. A változás még politikai tekintetben is könnyebbülést jelenthet. ápr. 18. Pósta Bélát du. 4-kor az egyetem lépcsőházából temettük. A kar nevében Hornyánszky dékán, az Erd. Múzeum Egyes. nevében Lechner alelnök, a volt tanítványok nevében, igen érzelmesen, Buday Árpád rk. tanár s a Mensa nevében Pap Zsigmond búcsúztatta. Igen nagy és meghatott közönség kísérte sírjához. Családja szerint halála előtt kevéssel mondta, célzással arra, hogy román tiszt volt hozzá beszállásolva, hogy ha már hazájában nem halhat meg, legalább otthonában haljon meg; s hétfőn a tiszt valóban kiköltözött onnan, s ennek elhagyott szobájában szerdán már őt ravatalozták fel. Legyen áldott emlékezete! – Nem érte meg, amit mi megértünk, hogy tegnapelőtt óta háborúban állunk saját hazánkkal, mert mostani gazdáink Magyarország ellen 16-55 L.: Szekeres Lukács Sándor: A sóvidéki lázadás 1919 tavaszán (1919. március 29–április 6.). I–II. Sóvidék, 4. évf. 2012. 1. sz. 26–31. p., 2. sz. 26–31. p.; Ua. In: Impériumváltás Erdélyben [...] i. m. 223– 246. p. 56 Az erzsébetvárosi cigány-zsinat döntése. Keleti Ujság, 2. évf. 1919. máj. 17. 107. sz. 2. p. A Patriá ra hivatkozó tudósítás szerint a gyűlésen az erdélyi cigányság memorandumot fogadott el, amely tartalmazta követeléseiket. Ezek között első helyen szerepelt, hogy a jövőben a cigányokat – még ha elveszítették is román jellegüket – a továbbiakban Romániában ne tekintsék idegeneknek, hanem kezeljék őket a román nemzet fiaiként és polgáraiként.
