Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
313 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 án megkezdték előnyomulásukat az egész vonalon. Aznap a Patria már heves cikkben sürgette (Imperativ naţional ) a Consiliul Dirigentet, hogy elhatározó lépést tegyen „a magyar bandák” ellen; ma érkezett számában már azt sejteti, hogy a Consiliul ezt a lépést megtette, változást idézett elő Románia külpolitikájában, s bár „nem emel kardot szövetségesei ellen”, azt teszi, amit Románia nemzeti érdekei követelnek. A lap szerint a gyulafehérvári gyűlés elhatározta Erdélynek, a Bánságnak és a magyarországi román területeknek Romániával való egyesítését, s „ezeken a határozatokon semmi sem változtathat ezen a világon. Tehát a szövetségeseknek a demarkációs vonal mögé visszavonulásra kiadott semmiféle rendeletét sem akarjuk respektálni és végrehajtani, sőt ellenkezőleg, a románoktól lakott minden területet meg fogunk szállni, és a bolsevizmus veszedelmével egyszer s mindenkorra leszámolunk, éppen az antant érdekében.”57 Hm, no: sokat akar a szarka. Ugyanezen számában írja, hogy az erdélyi csapa tok főparancsnoka Moşoiu tábornok helyett Mărdărescu tábornok lett. (Mosoly után Mord!), s tőle várják a tökéletes sikert. Az első hadijelentés szerint ez a Szilágyságban nem is hiányzott, ők győztek. De a helyi hírek szerint mégis ők vonulnak onnan visz sza, s nagyobb vereségről is suttognak. Az éjjel lakónk, Szerb Miron román alezredes Aradra utazik, tehát odáig a közlekedés végre megint megnyílt; de mindjárt Aradon túl Sofronyánál a síneket 12 km hosszan ismét fölszedték, s így Budapesttel ez oldalon nincs összeköttetés. Azt is beszélik, hogy az angol konzul Galacról Bukarestbe menekült a bolgár bolsevikiek elől, sőt hogy Bukarestben is nagy zavargások vannak stb., a magyar közigazgatást pedig nemcsak az újdonsült Lugos megyében, hanem – mint éppen román lapok írják – a „Bánságban” mindenütt helyreállítják. Mindezeknél bizonyosabb, hogy bennünket megint megloptak: hajnalban szép gyöngyös Pista kakasunkat két tyúkkal együtt elemelték. ápr. 19. Édes jó anyám halála és Krisztus feltámadása emlékezetének a napján bizony, a két géniusz közül már nem a Remény, hanem az Emlékezet vezet, mert a másik anya, kinek a védőkarjaiba tett édesanyám, a Haza is a halállal vívódik. Szomorú nap ez, de lesz, mégis lesz föltámadás, bár ennek ünnepéről hazajövet éppen akkor értem a tanítónőképző elé, mikor a homlokzatáról letépett magyar címert egy római bedobta a pince ablakán. A Patria s a vele egy húron pendülő többi lap is a legdurvábban szid ja és gyalázza a magyarságot, akikből pedig majdnem kétmilliót akarnának magukba beolvasztani. „Alea iacta est – átléptük a Rubicont”, amin – egyéb városok mellett, szerintük – Clujban is leírhatatlan az öröm, pedig hangtalanabb, fanyarabb a város talán sohasem volt, mint most. Tegnapelőtti első támadásuk után a románok, saját hadijelentéseik szerint, Hadad, Haraklány, Egregy, Vaskoh, Gurahonc (magyarul Honctő) és Soborsin vonaláig jutottak; a levegőben lógó egyik hír előreviszi őket Élesdig, a másik visszahozza Egeresig. Ők azt jelentik, hogy csak a Fehér-Körösben 300 halottat temettek el, mások az ő veszteségeikről, s arról beszélnek, hogy kinn, Kimpolungnál 58 nagy veszteséget szenvedtek. Ma behoztak 9 mezítlábas, félmeztelen hadifogoly magyar bakát annak kézzelfogható jeléül, hogy ilyenek az ő ellenségeik. Aligha ilyenek; de Washington ilyenekkel kezdte a világ mostani urának, Észak-Amerika Egyesült Államainak szabadságharcát. A nap nyomott hangulatát megkoronázta, hogy legkisebb unokám, Ivi, este 3⁄4 9-ig nem került elő; apja már éppen a rendőrségre indult, mikor 57 Imperativ naţional. Patria, 1. évf. 1919. ápr. 16. 51. sz. 1. p.; Prin sufletul tău va trece sabie... Patria , 1. évf. 1919. ápr. 18. 53. sz. 1. p. 58 Câmpulung Moldovenesc, Bukovina – Moldvahosszúmező.
