Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
288 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 kormány a magyar erdélyi igazságügyet is temeti, mert kimondta, hogy átveszi annak impériumát, elküldi az esküdni, vagy legalább fogadalmat tenni nem akaró bírákat, s Erdélyben megszünteti a kir. kúria hatáskörét. – Széltében beszélték este, hogy „ők” este Kispetrinél, a sztánai alagút közelében nagy verést kaptak,32 s hogy oláh községek csak intést várnak, hogy a megszállók ellen forduljanak, mert unják rekvirálásaikat. Ma Fréd négy lovát is lefoglalták a román kincstár számára. febr. 26. Szombaton erősen tapsoltunk a Lehár Pacsirtá jában előforduló magyar tánc nak. Ma már román cenzora van a színháznak, s az ilyen betéteket és a tüntetésekre alkalmat adható népszínműveket betilthatja. Erdélyből 7000 vagon fa, 300 vagon burgonya, 100 vagon hagyma stb. megy Romániába; itthon pedig – mondja Petőfi – „Fázunk és éhezünk / s átlőve oldalunk, / részünk minden nyomor...”, – s még azzal sem vigasztalódhatunk, hogy szabadok vagyunk, mert Erdély két hónap óta egyetlenegy nagy börtön, s oda vagyunk elcsukva a világ elől. Feleségem, aki neve napjára máskor legalább 50 levelet kapott, most mindössze kettőt kapott, magyarországi rokonainkról semmit sem tudunk. Csak a rekruták szökdösnek a kaszárnyából; a többi otthon csücsül, vagy még zárosabb helyen: a hűvösön. S meresztjük a szemünket a helybeli lapok kitörlött közleményeire. – Kovács Aladár nekem ajándékozta majdnem száz katonai térképét. Szomszédunkból, a tanítónőképzőből, hol most rekruták vannak, ma is átjött a füst szaga; úgy látszik, a kertben a Generalkommando itt rekedt iratait égetik. febr. 27. Az egyetemre menet furcsa karavánnal találkoztam. Az ószerről valami száz alakot kísértek be batyukkal. A rendőr szerint csak így szedhetik össze az utóbbi időkben elrablott és lopott holmikat, miket gazdáik azután a rendőrségnél átvehetnek. – Este Buday Árpád járt nálam, jelentve, hogy Schilling tanszékére pályázik. Azt hiszem, hogy – ha módunkban áll – meghívjuk rá. – Itt olyasmit beszélnek, hogyha a polgári pártok Magyarországban egyesülnek, azonnal csatlakoznak hozzá, s a mostani köztársasági (helyesebben közkereseti társasági) kormány ellen fordulnak, mint a legtöbb vidéki város. Ez a tüntetés nem annyira antirepublikánus, mint antiszemita jellegű volna. A jakabinusok Erdéllyel már egyáltalán nem törődnek Budapesten. febr. 28. Majláth püspök s a magam, mint világi gondnok nevében jártam Markos György vasúti felügyelőnél, aki kivette a fiát a kat. gimnáziumból, mert az igazgató megsértette azzal, hogy oláhnak mondta. A félreértés kiderült, s beérte az elégtétellel. Mondja (azután az esti lapok is megírták), hogy nekik, vasutasoknak, márc. 15-ig kell nyilatkozniuk, felesküdnek-e Romániára, vagy sem. Nem esküsznek fel, s így kenyér és hajlék nélkül maradnak, bár valószínű, hogy munkaerő hiányában, majdnem felét a személyzetnek ott tartják. Asztalán nagy halomban feküdt ott a háromnyelvű hűségi nyilatkozat, melyet alá kellene írni. – Tőle Moldován Gergelyhez mentem. Haragszik Szádeczkyre, ki valósággal fölhívja rá a románok figyelmét, hogy őt miért nem viszik el túsznak? Ő a románoknak 150–200 doktort és tanárt adott, 10 000 kor. alapítványt tett román célokra, mint tanfelügyelő sok iskolát adott nekik, az egyetemen román nyelvet és irodalmat tanít 30 év óta, egyetértést hirdető könyveket, cikkeket írt, s most is egy román nyelvtanon és szótáron dolgozik; ellenségnek tehát őt, ki mindig román-32 Ezekben a hetekben nagyobb harci cselekmények nem zajlottak.
