Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1918

232 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1918 jún. 6. Lechner beszéli, hogy Genersich Margit, a hódmezővásárhelyi keresett szem­orvos, június 1-ig az ő elmegyógyintézetében volt ápoláson; családja haza akarta vinni, de ő ez ellen tiltakozott, mert kárt tehetne magában, vagy másokban, de beleegyezett, hogy átszállítsák a b[uda]pesti Szent János Kórház megfigyelő osztályába. Mikor az apa, maga is betegen, ott meglátogatta, orvosi szemmel azonnal felismerte a baj nagy­ságát, miben felesége idáig nem hitt, s a találkozás annyira hatott rá, hogy hazamenve, az utcán rosszul lett, s bár bevitték vejéhez, Krompecherhez, ott csakhamar elhunyt. Az itteni temetésen a beszédet nem is Lechner tartja, mert a család – úgy hiszi – bizo­nyos averzióval van iránta, hanem Imre József, az orvosi kar tagja, Margitnak elődje a vásárhelyi Szemkórházban, s Genersichnek egykori tanítványa. jún. 7. Laci unokám Orosz Pali gépén pár nap alatt úgy megtanult biciklizni, hogy ma már kerékpáron ment a Szent György-hegyre apja után. jún. 8. Csak levélben és táviratban üdvözöltem öreg barátaimat, akik terv szerint ma jöttek össze Budapesten az érettségi vizsgálat 46. évfordulóján. Én itthon szigorlatot tartottam. Milyen szép volna, ha az 50. évfordulón mi öreg barátok még egyszer az életben csakugyan találkozhatnánk! jún. 9. Temettük az egyetemről Genersich Antalt. Ny. b.! jún. 10. Megkezdtem pótszemeszteri előadásaimat az egyetemen reggel 8-kor a legújabb kor történetéből – csupa egyenruhás hallgatóság előtt. Első példa a világ és az egyete­mek történetében, hogy egy esztendő – három félévből álljon. – Varga Ferenc b[uda]­­pesti tanár barátom és pozsonyi tanulótársam 64 éves korában meghalt. Ny. b.! jún. 11. A háború utolsó éveiben kettős családunk közös konyhájára 14 személy ellátása végett havonként 300 koronát adtunk ki csupán tejért. Most vőm 2400 koronáért vett egy bornyas tehenet, Riskát, s így, ha szerencsénk lesz vele, 8 havi tej árából kifizetheti a vételárat. – Mi a rokkantak iskolájával szemben lakván, örökösen találkozunk féllá­bú katonákkal. „Rongyos a nadrágod.” – mondja ma egyik a másiknak. – „Nem az én szégyenem, hanem a kincstáré.” – „Meg a királyé.” – tette hozzá a kritikus. – Este Szá­deczkyné jött nénjével, Klárával. Borzasztó dolgokat beszéltek arról, a komám hogyan bánik velük. Valami nincs rendben a komámnál! – Hackmüller Sándor kapitány ma, Vlaicu főhadnagy már elsején kiköltözött a legényszobából, s így meg lehetett kezdeni Lujza számára a szobák átalakítását. jún. 12. A Státus tanügyi bizottságában három hónapi súlyos betegség után (miközben egyszer már holt hírét is költötték) Farkas Lajos ma jelent meg először elnökölni, de a végén rám bízta az elnöklést, mert orvosa várta otthon. jún. 13. A miskolci tanárok orsz. mozgalmat indítván a „nevelő munkások orsz. szövet­sége” megalakítása iránt, kívánatra az itteniek értekezletét mint a Tanári Kör elnöke összehívtam ugyan, de a körtől teljesen különálló értekezletnek jelentettem ki az ösz ­szejövetelt, melynek elnökéül, ajánlatomra, dr. Körösi Györgyöt választották meg, s

Next

/
Thumbnails
Contents