Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
122 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 okt. 12. Egyetemünk helyiségei legnagyobbrészt felszabadulnak a katonai megszállástól, s a jövő héten már megszokott termeinkben folytathatjuk működésünket, ami különösen a szemináriumi munkásság szempontjából kívánatos, mert pár hétig el voltunk zárva kézikönyvtárunktól. Hétfőn (16-án) az erdélyi kormánybiztosság, mely a Király utcai Bánffy-házban szállásol, már Marosvásárhelyen fog székelni. De beszélik, hogy ide a trónörökös hadteste fog jönni, mintegy 40 000-rel, hogy Falkenhayn és Arz működését fedezze. A két vezér idáig „teremtsuccse, becsülettel működik”: most már Sinaia is a mienk, s a Görgényi-hegységben is nagy dolgok történnek. Az öreg Birtler szászrégeni nyug. törvénysz. bíró levele szerint Rákóczi görgényi vára 1703 óta nem látott olyat, amilyet most lát! Székelyudvarhelyről ma kaptuk meg Móricz Idusnak még aug. 28-án írt levelét; az oláh betörés következtében ott rekedt a postán, mely, amint a mieink hat hét múlva ismét bevonultak, erre, azonnal hűségesen elküldte! – Nemcsak az oláhok erőszakoskodásairól (helyenként tisztességes hadviselésüknek is példáiról) jönnek hírek, hanem a mieink garázdálkodásairól is; pl. br. Szentkereszthy szerint gr. Haller János olthévízi kastélyának húsz jól bebútorozott szobájában csak hat szék maradt meg. okt. 13. Buday Árpád beszélte, hogy a múzeumi „mentőbizottság” inkább csak földerítő munkát végezhetett. Keresdről a Bethlen-levéltárból négy láda okiratot hoztak el a családi levéltárral s némely régiséggel együtt; Segesden már fölállították az állványokat is a szárnyas oltár leszedéséhez, de a szász atyafiak mégiscsak meggondolták a dolgot, hogy minek szedjék le, mikor már úgyis kergetik kifelé az ellenséget. Más templomokban megköszönték, hogy az oltár műbecsére figyelmeztették őket, s kijelentették, hogy a veszedelem ismétlődése esetében most már maguk is kérni fogják lejövetelüket. Berethalom templomában valóságos múzeumot mutattak nekik, de a legtöbb helyen a még vissza sem érkezett pap nélkül semmit sem mertek tenni. Hálásak voltak, hogy a hatóságok ebben a tekintetben is megemlékeztek róluk, s ő egyáltalán nagy, sőt váratlanul nagy fölmelegedést tapasztalt a magyarság iránt. – Napközben feleségem Sanyival és Ivivel (mert Laci a tegnapi születésnapi jókkal elrontva a gyomrát, itthon maradt) és Müller Arnoldnéval Szamosfalván volt krumplit ásatni; de bizony kevés és rossz a termés. No, de a házi szükséglet ebből és egyebekből is kikerült, a kert és a kisbérlet terményeiből. (A tavalyi kisebb területen 92 zsák krumpli termett, az idei nagyobbon csak 32. A káposzta is kevesebb és gyöngébb.) Juliska nénémnek írta Cziráky grófné, hogy Almásy Dénes gróf elsőszülött fia, a majoreszkó, orosz hadifogságba esett, vagy eltűnt, s így nagy aggodalomban vannak. Farkas Lajos, aki most már nyug. egyet. tanár, Sarkad nevének említésénél beszélte, hogy valaha nevelője volt Almásy Dénesnek, természetrajzra stb. tanította, bizonyára találkozott édesapámmal, de már nem emlékezik rá. – A Kat. Státusgyűlésen Majláth püspök remélte, hogy a világtörténelemben páratlanul álló oláh orvtámadás után, mely kimondhatatlan károkat okozott híveinek, új élet kezdődik a székely katolikusok közt. okt. 14. Az Estilap a Státus ügyeivel kapcsolatban már megint engem jelöl az alelnök ségre, ha br. Szentkereszthy lemond. Úgyhogy nevem forgalomba hozatala ellen ezúttal tiltakoznom kell.
