Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
107 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 nélkül már mi sem maradnánk, szép levelekben Lujza Budapestre, Sári húgom, bár szűk a lakása, Pestújhelyre, Juliska néném Szentgrótra, Zay Lajos öcsém (ki Zay Jani fogságból súlyos sebesülten írt leveleiből közöl híreket) Budapestre hívnak mindnyájunkat, ami jó szívüknek és szeretetüknek nagyon kedves és igazán jóleső jele. Áldja meg az Isten őket érte, családomat és hazánkat pedig oltalmazza meg attól, hogy tűzhelyünket oda kelljen hagynunk! A katonák dühösek, hogy a nép fejét veszti, s mindenki azt tudakolja, 12-én (mikor a hadizóna ideje kezdődik) csakugyan kiürítik-e a várost? De hát sem királyi, sem miniszteri, sem kormánybiztosi, sőt – ritkán helyi szempontból – még polgármesteri megnyugtató, biztató szózat kibocsátására sem volt idő; s a közönség tudja, hogy Betegh, a kormánybiztos bepakolt, Bethlen, a főispán pedig hamarosan autót vett magának, hogy mehessen. Nagy idők, kis emberek! szept. 6. A miniszter elrendelte az állami értékek, féltősebb dolgok felküldését, s most már a rektori levéltár becsesebb része is több ládában szorong, készen az elvitelre. A katonák egyetemünkön még a botanikai múzeumban is irodát rendeztek be (ma ugyan még a kilakoltatott quaestura van benne). Egyetemünk Farkas utcai frontját kötelekkel zárták el, s a rendre szuronyos bakák ügyelnek. A katonai szállítóhivatalban egyelőre 50 vagont tartanak fel az áll. értékek elvitelére. A kiürített területek muszka munkásai közül 3000-et gyűjtöttek össze a Fellegvárban, ahol most naponként 3500 embernek főznek. A szomszéd kaptafásnál 2–3 nap óta 9 szekéralja székely család táboroz, egész jó karban levő lovakkal és tehenekkel. A gyerekek a nagy udvaron szaladgálnak, játszadoznak: övék a világ, nem törődnek szüleik gondjaival. szept. 7. Zágrábból érkezett Heinrich Fritz vezérkari százados, hogy nálunk levő anyja (Heinrich Gusztávné) és az öreg Hellwig továbbszállításáról gondoskodjék. Sok részletet beszélt el a szerbiai hadjáratból. Ide még ma is szállingóztak menekülők, de már vissza is jönnek egyes kiröppent kolozsváriak; pl. a Balaton mellett nyaraló Rigler tanárral jött az öreg Esterházy Gyula grófné, gr. Béldy Emma s mások. Különben (a mi házunkat kivéve) sok helyütt látni az utazásra előkészített ládákat. Délután már nyugodtabbak voltak a kedélyek, mikor híre terjedt a bolgárok és németek tutrakani győzedelmének, mely 20 000 román szabadságába és száznál több ágyújukba került; ezért még Borszék elvesztését (honnan Szász Domokos püspök szívbajos özvegye gyalog menekült), és a Maroshévíztől nyugat felé való visszahúzódásunkat is megbocsátották; de szidták saját cseh zsebrák katonáinkat, akik az Urmánczyak kastélyában és Dicsőszentmártonban ellenség módjára raboltak. A kolozsváriak legjobban a Tatár-hágó–dornavátrai vonal miatt aggódnak; örömmel fogadták tehát azt a hírt, hogy Dornavátra közelében a németek áttörték az orosz frontot, s 70 km-re előbb is nyomultak Bukovinában.43 De a hír még nincs megerősítve. Jobban bíznak most már a vasúti forgalom lebonyolításában is, mert mától fogva vasútjainkat a németek kezelik. 43 A román hadsereg erdélyi betörésének támogatására Bukovinában az orosz–román erők több erőteljes támadást indítottak. A Bukovinában, Szucsáva megyében fekvő Dornavátra neve ezekben a napokban gyakran szerepelt a hírekben. A kolozsváriak azért is figyeltek erre a frontszakaszra, mert egy esetleges orosz siker az ellenség számára Besztercén keresztül, Kolozsvár felé nyitott volna utat. A szeptember 6-i lapok arról adtak hírt, hogy a német–magyar csapatok az oroszokat Dornavátrától északra állásaikból kivetették. A megakadt román előnyomulás. Budapesti Hirlap , 36. évf. 1916. szept. 6. 248. sz. 11–12. p.
