Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
108 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 – Lányomnak, névnapi ajándékul, megint megváltottam a színházban a C-páholybérletet (Moldovánék albérlőjeként); ma először mentek a színházba ifjabb vendégeikkel; mi öregek itthon maradtunk. Különben Kossutány elnöklete alatt megkezdtük a csütörtöki sörözéseket (Lukács rektor, Lechner, Imre, Cholnoky meg én.) szept. 8. Napközben csöndesen foglalkoztam a Rákóczi ellen írt Fenestra obscurá val (1706),44 unokáim pedig a fiatal Müller Arnolddal a Szénafüveken bogarászva, csak 5 órakor jöttek haza. Ekkor elbúcsúztam az öreg Hellwigtől és leányától, akiket Heinrich Fritz kapitány katonavonaton visz tovább. 3-a óta voltak szívesen látott vendégeink; egészen megszoktuk és megszerettük őket. A menekülők karavánjai különben még egyre érkeznek, s mennek tovább rendeltetésük helyére. Az országútról jobbra-balra levő vetések és tengerik megsínylik átvonulásukat, mert takarmány kell fáradt lovaiknak, marháiknak. Mondják, hogy az otthonmaradók fölverik az eltávozottak házait. Az Udvarhely megyeiek most már nagyobbára visszaköltözhetnek, de Maroshévíz az ellenség kezére került másfél órával azután, hogy kidobolták, büntetés terhe alatt senki se merjen menekülni. Urmánczy nagy titokban a csűrben akarta elásatni ezüstjét. Közben hívják az ezzel megbízott oláh darabontot. „Nem mehetek – kiáltja vissza –, mert a csűrben most ásom el az ezüstöt.” Persze, más rejtekhelyet kerestek azután. Radisics Jenő a kormány megbízásából a műkincseket szedi össze; 10-én csomagoltak két vagonba, melyeket terv szerint 12-én indít útnak. Az Erdély miatt a parlamentben kitört vihar45 lesodorta hozzánk Hazai honvédelmi és Sándor János belügyminisztert, akik most már (a ma valóban megeredt) eső után hozzák a köpönyeget. („Hogyha én ezt tudtam volna, köpenyeget hoztam v[oln]a.”) A Budapestről lerándult Rozsnyayné beszéli, hogy nagyon sok kolozsvári „menekült” ismerőst látott odafenn, akik az igazi menekülők elől elfoglalják a helyeket, amelyeket a pestiek drágán mérnek, mert emberszeretet ide, emberszeretet oda, 200 koronát is elkérnek egy szobáért. szept. 9. Feleki oláhok a Kat. Státustól vett berbéki fát hordták be hozzánk, mikor megérkezik házunk elé egy német autó. „Lássátok – mondja nekik Fréd –, ezek is nekünk segítenek.” „Hát egye is meg a fene azokat az oláhokat, minek akarják elvenni a magyar oláhok földjét, házát.” stb. és szidták az atyafiakat. Szamosfalvi oláh asszonyunk is kétségbe van esve, hogy jön az ellenség; s több ilyen apró jelenség mutatja, hogy a pópák, dászkálok nem uralkodnak mindenütt; csak egy kis erőt, hatalmat látnának! – Ma már Brassóba is mentek embereink, de a jó híreket különben még mindhiába várjuk. Betegh kormánybiztos, Bánffy Miklós (ki hozzá van beosztva), Sándor János miniszter a kolozsváriakat megnyugtató nyilatkozatokat tesznek, de azért a városból való elpárolgás még mindig tart, s Müller Arnold bennünket is erősen kapacitált, hogy menjünk; de hát, ha nem kényszerítenek rá, nem megyünk. Még egy rokon jött hozzánk, de már a Doberdóról, Fischer besztercei gimn. igazgató unokája, Bock 44 Fenestra camerae obscurae Rakoczianae [...]. [H. n.], [1706.] 52 p. 45 A Parlamentben szeptember 5-én zajlott viharos ülés Erdélyről és a román támadással kapcsolatos felelősség kérdéseiről. Ellenzéki vezetők és képviselők zajosan követelték Tisza István miniszterelnök lemondását. 656. országos ülés, 1916. szept. 5. Az 1910. évi junius hó 21-ére hirdetett országgyülés képvi selőházának naplója. 31. köt. Bp., 1916. 448–483. p. L. még: Viharos országgyülés. Erdély sorsa a Ház ban – Támadás Tisza ellen – A vezérszónokok nyilatkozatai. Zárt ülés. Budapesti Hirlap , 36. évf. 1916. szept. 6. 248. sz. 2–8. p.
