Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
106 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 ra pirulnunk az erdélyi határokról érkező hírek miatt. Az oda gyalogló katonaság bizony nehezen haladhat a velük szemben menekülőktől hajtott marhák, disznók, juhok miatt, melyek közül útközben tömérdek elpusztul. A menekülőket magyarok, oláhok útközben szívesen kínálják gyümölccsel, tejjel, kenyérrel, ami szegénységüktől telik; egy székely menekülő tábor megkérdi a velük találkozó újabb menekülő tábort, nem éhesek-e? S mert azok voltak, az egész tábort megvendégelték jó gulyáshússal. Sokan otthon hagyták gazdátlanul lábasjószágaikat is, vagy pedig elpusztították, hogy az ellenség kezére ne jussanak. A több száz koronás disznót pár koronáért is oda-odaadják, hogy legalább ne vesszen éhen. Most már a katonaság kezdi tisztességes áron vásárolni jószágaikat, hogy el ne pocsékoljanak mindent. S még nagyobb rend lesz, mert déli 1⁄2 12-kor Linsingen Sándor német tábornok, a déli német hadsereg vezére megérkezett, s maga és kísérete számára a New Yorkot lefoglalta. Erre, a különben valótlan hírre, talán visszakérik a pénzüket azok a kolozsvári urak és nők, akik a 180 üléses vonatokhoz valóságos tolongással váltották meg jegyeiket, s akik, bár van otthonuk, a számozott vasúti jegyek lefoglalásával megakadályozták az utazásban a vidéki menekülőket, kiknek nincs otthonuk. Apáthy Pista is most érzi szükségét, hogy négy hétre a Balaton mellé menjen üdülni, Moldován Gligor pedig (akitől a színházi páholyrészletnek, a C-nek bérletét erre az idényre is átvettük) szintén most ment a menyecskével Budapestre. Pedig mi a kávéházban, Linsingen tiszteletére, erősen ütjük az oláhokat; Nagyszeben alatt vagy talán messzebb, Botfalunál 16 000-et (harciasabbak 40 000-et), valahol Gyergyóban 4000-et fogtunk el közülük. Amiből annyi igaz, hogy 180-at csakugyan hoztak Kolozsvárra. Dr. Csutak Vilmos volt tanítványom mondta, hogy a Székely Múzeum féltősebb tárgyait bepakolva otthagyták Sepsiszentgyörgyön (hogy az oláh, ha akarja, gyorsabban vihesse el?); a mi Erdélyi Múzeumunk Régi Magyar Könyvtárát némely más dologgal együtt 12 ládában az Erdélyi Bank (magánosok négy vagonra való értéktárgyaival) tegnap indította útnak, s Pósta Béla is most csomagolja a régiségtár és képtár becsesebb darabjait. Pedig várhatnánk legalább 8-ig, Kisasszony napjáig, melynél hamarabb a fecskék sem szoktak indulni. szept. 5. Talán nem is indulnak, mert az erdélyi kormánybiztosnak, Betegh Miklósnak, ma már végre megjelent egy csillapító nyilatkozata, bár a dolog egy proklamációt is megérdemelt volna. Tegnap óta a Platzkommando Etappen Stations Kommandóvá alakult át, s ennek főnöke valamelyik törzstiszt lesz. – Benéztem az egyetemre; a Király utcai szárnyon még csak az én szemináriumomat és a filozófiát nem foglalták le hadi célokra (gondolom a haditörvényszék számára). Ortvay Rudolf, Farkas Gyula utóda a matem. tanszéken, ma tett tanári esküt, s Erdélyi László dékán ott lévén elfoglalva, nem beszélhettem vele. Varga Ottót, kivel Aradon együtt tanárkodtam, még június 9-[én] szélütés érte, s állapota reménytelen; feleségétől már több, mint két évtizede elválván, nincs aki ápolja; de lányának mégsem tanácsoltam, hogy most idehozza. Különben a vasúti és postai közlekedés ma Nagyszebennel, Küküllőszöggel és Székelyudvarhellyel egyelőre ismét megnyílt, s Petrozsény is visszakerült hozzánk. De nehéz német teherautomobilok és a két esztendő óta nem látott ágyúk házrengető dübörgése után megint a menekülők kocsisora kötötte le figyelmünket; az egyik parasztkocsi tetején három piros sapkás fiú kapaszkodott, olyanok, mint a mi unokáink, úgyhogy feleségem meg is siratta szegény fiúk sorát. S a közönség is a bujdosó gyerekeket és öregeket nézi legnagyobb részvéttel. Gyerekek sírása, kacagása hangzik át a szomszéd kaptafás udvaráról is; hol négy költözködő család táborozik az éjszaka. Födél
