Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1905

88

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1905

az „érett” fiúk éljenzései közt tértünk haza Aradra. Ez a kirándulás azonban korán jött feleségemnek és súlyosbította baját, mely már hetek óta tart.

Arad, jún. 22.

Úrnapján tartottuk az előleges érettségvizsgálati értekezletet az aradi keresk. iskolában. Biztostársam a keresk. minisztérium részéről ez évben is Nesnera Aladár barátom.

Arad, jún. 23.

Az érettségi vizsgálatok kezdete. – Nagy részvéttel olvasom, hogy 20-án meghalt Pozsonyban Antolik Károly barátom, a pozsonyi áll. főreáliskola igazgatója, 9 éven át aradi tanártársam (mint a főgimnázium neves fizikusa, ki különösen a villámszikra sikamlásainak feltüntetésével keltett figyelmet). Akkor így írtam róla: „Kedves barátom, Ántolik, / Neked a költő verset lántolik.” – Ma nemcsak megfogyott, hanem el is fogyott a jókedv. Pozsonyban nem szerették, de mi itt igazán szerettük. Nyugodjék békével!

Arad, jún. 24.

Birtler, volt törvényszéki elnök, a szászrégeni tutajtársaság elnöke, Alfréd nagybátyja volt vendégünk Szászrégenből.

Arad, jún. 25.

A vasárnapot unokáimmal, rabszolgatartóimmal játszadozva töltöttem.

Arad, jún. 26.

Az estét Nesneránál, Hegedűséknél beszélgettem el.

Arad, jún. 27.

Négynapi munka [után] de. 1⁄2 12-kor buzdító beszéd kíséretében hirdettem ki a keresk. isk. érettségi vizsgálatok eredményét. Jól érett 6, érett 23, szeptemberben javíthat 9, egy év múlva tehet [vizsgát] 1. – Délben a reálisk. tanárok, este (a magánvizsgálatok után) a keresk. isk. tanárok vendégeltek meg.

Arad, jún. 28.

Olvasom, hogy De Gerando Antonina megválik a kolozsvári felsőbb leányiskolától, melynek 25 éven át volt igazgatója. Az adminisztrációhoz nem értett, franciáskodása különködésre vezette, de legalább nem utánozta a többiek módjára a németeket.

Arad, jún. 29.–júl. 10.

Csöndesen, csupán az unokák kedves zsibajától élénkítve éldegéltünk az egész idő alatt. Feleségem beteg volt, a rettenetes hőségben hevernie kellett, s dr. Kronstein orvosságai nem segítvén rajta, sokat sírt. Így bizony rosszul „nyaraltunk”. Én július 2-án átrándultam Számek Györgyhöz, a kegyesr. gimnázium igazgatójához, ki tejben, vajban fürösztött. Bejártuk de. gyalog, du. kocsin a nagyon fejlődő várost s hosszabb időt töltöttem a Délmagyarorsz. Múzeumban. Sokat beszélgettem Wittenberger Antal és Szentkláray Jenő kanonokokkal (ez utóbbit fölkerestem) és dr. Cseh Lajos tanárral, ki a múlt választáson piarista létére majd meglett függetlenségi képviselőnek Temesvárt. Világhistorikus lévén, tegeződni kezdtem vele. Délben és este a piaristák „kezeltek”; kivált öreg orvosuk, dr. Bieder, nagyon kedélyes ember. Meglátogattam az öreg Krcsmariknét és leányát is. Telbisz már elutazott. Este nagyon kedves nap emlékeivel jöttem haza.

6-án Hegedűséknél voltunk Kotzékkal, de feleségem nélkül; 8-án én tartottam Mariska születésnapját a Kass vendéglőben; ott volt Móricz Iduska is, 3-a óta vendé-